Pisztácia

Már pár napja arra várok, mikor is lesz alkalmam készíteni egy jó töltött paprikát. Felkeltem már hajnalban, olyan meleg volt a lakásban. (Van ugyan a társasházban központi klíma, de ha nagy melegbe bekapcsolnák, még megterhelné a ház költségvetését, majd megy az ősszel..) Na semmi baj, korán reggel kimentem a piacra, vettem friss paprikát és darált húst, így tömeg se volt.

3 db paprika
2 db shallotte hagyma
1 gerezd fokhagyma
250 gr darált hús
só, bors, cukor, pirospaprika
1db tojás
1 tasak rizs fele
bazsalikom
1l 100% paradicsomlé
4 db nagyobb burgonya

A hagymákat megpucolom és apróra összevágom, először a shallotte hagymát teszem oda pirítani, majd picivel kesőbb a fokhagymát. A rizst megfőzőm, félig - azért félig, mert majd a paprikában megfő teljesen. Addig a darált húst összekeverem a sóval, borssal, fűszerpaprikával.
A kész hagymát és a rizst bekeverem a húshoz, majd egy egész tojást adok hozzá. Megmosom a paprikákat és a végét benyomom, így könnyen kijön a csumája és már tölthetem is a hússal. Ha készen vagyok, akkor felteszem főni a paradicsomlében, lassú tűzön. Kevés cukrorral, borssal ízesítem még. Mikor megfőttek a paprikák kiemelem őket és 1 kanál liszttel sűrítem, majd felforralom és visszahelyezem őket.
Míg készül a paprikánk, addig megpucolom és felszelem közepes darabokra a krumplit és enyhén sós vízben megfőzőm.

Nekem ez az első boros fesztiválom. Az eddigi fesztiválokon minden egy helyen, egy utcában, vagy egy soron volt, itt viszont túrázni kell a pincészetek között. Az utat pár árus, kávézó, fesztiválprogram (kosárfonó, állatsimogató) szegélyezi. Bénye főutcája telis tele kocsikkal, annyian látogattak el, hogy a parkolók megteltek. Ahogy megérkeztünk, elindultunk mi is a tömeggel.

Első utunk a Bardon pincészetbe vezetett. Minden pincészetnél lehetett enni is, kitelepült egy étterem vagy volt ahol gasztrobloggerek főztek (Ízbolygó, Dali) vagy a helyi pékség kenyérlángosát lehetett megkóstolni. A Bardon pincészetben Anyukám mondta volt, az ő menüjüket sikerült végigkóstolni, bár a Porchetta karamellizált hagymával kemencében sült zsemléből már csak az utolsó morzsákat sikerült elcsípni, de még így is megérte. Itt is nagy sikerük volt, mint a Budai Gourmeten.

Porchetta (porketta) eredetileg Umbirában volt jellemző, de most már egész Olaszországan fellelhető. Egész malacot sütnek meg kemencében, lassú tűzön. Fűszerezése jellemzően só, bors, fokhagyma. Kemencében sült zsömlében tálalták a malachusát, rukkolával és karamellizált hagymával.

Felkerestük az Ábrahám pincészetet, ahol nagyon kellemes félédes borba sikerült beleválasztani (Lamabilis 2009).

Következő állomásunk a Karádi-Berger borászatban, az Ős kaján étterem volt. Itt Túrós reszeltet kínáltak. Ez csokoládés tészta, készítésnél linzer állagú, darabos ezért lefagyasztják, majd lereszelik. A tepsi aljára reszelik a tésztát, majd túrót halmoznak rá és a tetejére ismét reszelt csokoládés tésztát tesznek és megsütik.

Voltunk még a Homona pincészetnél, ahol a Sárga Borház kapott helyett. Itt volt szilvás pite, bárány kolbász, bodza-, málna-, levendulaszörp (házi). Nekem itt a levendulaszörp tetszett meg, de sajnos későn érkezünk és már elfogyott, így maradt a bodza, amiből nekem sikerült megvenni az utolsó adagot, pedig még csak 4 óra magasságában jártunk. Otthon is elkészíthető a levendulaszörp. Cukorszirpot készítünk, majd leforrázzuk a levendulát. Pár órát pihentetjük (de lehet egy éjszakát is), utána leszűrjük. Hideg szódával felengedjük és citromkarikával ízesítjük.

Most kérdezhetnétek miért pont ezeket a helyeket kerestem fel, a válasz egyszerű: ezek az éttermek szerepelnek a Top100-as listában erről a vidékről és a hangzatos nevek is diszkriminációra sarkallanak. :) Maga a rendezvény igen hangulatos, hiszen sétálunk az utcákon, itt-ott tárt kapuk fogadnak, ahonnan áradnak ki a finom illatok, emberek jönnek-mennek kezükben a borospoharakkal. Bent általában még jobb hangulat fogadja a betérőket, van ahol szénabálákon lehet ülni (pokróccal van leterítve) napernyős asztalok, padok és van ahol a fűben vannak pokrócok és le lehet dőlni, kellemes lágy zene, finom illatok, kellemes borok társaságában.
Köszönet a szervezőknek, nagyon jó hangulat volt!

Péntek délután fél 5, Erdőbénye. Pár helybéli járkál az utcán, egy-egy kapu kitárva, a kapuban boros hordók. Bor, mámor...Bénye fesztiválra jöttünk - mint kiderült, kicsit korán. Csak este nyitják meg a fesztivált és addig borozgatni ugyan lehet, viszont a gasztronómiai élvezeteket ki kell hagynunk. Így elmentünk Encsre, a kedvenc vidéki éttermembe. Végre sokan voltunk, így sokféle étel került az asztalunkra, lehetett kóstolgatni, ízlelni sokfélét. Volt zsályás húsleves, tökfőzelék, focaccia, kacsazsúr, mexikói pizza, bodzahab, madártej!
Csúcsidőben jöttünk, szinte tele voltak, viszont az ételek asztalra kerülésének idején ez nem tűnt fel, nem kellett várnunk a szükségesnél többet. A házikenyér még mindig jó és igaz, hogy csak a tökfőzelékem mellé hozták, de a többiek elmajszolták mire észbekaptam.

A húsleves zamatos és gazdag, tele házi csigatésztával, zöldséggel. Tamás barátunk elmondása szerint ilyen finomat még nem evett, pedig megfordult már pár helyen.
Párom mexikói pizzát evett. Neki a pizzatészta nagyon ízlett, de összességében megállapította, hogy jobban szereti a vastag tésztás pizzákat, gazdag feltéttel. Kikiálltottuk gasztróbarbárnak, hisz az olaszok vékonyat sütnek! :)
A kacsazsúr, na vajon mi is lehet ez?! Sült kacsacomb, lilakáposztával és hagymás burgonyával mellé sült kacsamáj és vaníliás almakompót! Ugye, hogy mennyeien hangzik?! Az ízét nehéz szavakba önteni, a káposzta roppanós, nem az az agyonpárolt, a kacsacomb bőre ropogós, de nem az a kiszáradt,  a hús omlós, jól átsült. Teljesen alap-étel, de mégis annyira tökéletesen van elkészítve, hogy az önmagában különlegessé teszi! A vaníliás almakompót illata lengte be az asztalt, ácsingóztam egy falat után, de Tamás barátunknak is nagyon ízlett, így ezt csak legközelebb kóstolom meg. A kép magáért beszél.
És akkor jött egy kis extra! Holnap lesz a Bénye fesztivál, de sikerült egy kis előzetest kapnunk a bodzakrémből. Gyermekkoromban ittam utoljára bodzaszörpöt, azóta nem találkoztam a bodzával, el is felejtettem az ízét.

Végül jött a madártej pirított mandulával. Itt mind a négyen meredten néztük a tányért és csak szimatoltunk, majd reménykedtünk, hogy megkóstolhatjuk Tamás desszertjét, de nem volt hajlandó adni nekünk. :) A pirított mandula íze érezhető volt a tojásfehérje-habon, mely illatos vaníliás szószban úszkált.
Összegezve: az este nagyon jól sikerült, mindenki tele bendővel távozott és külön köszönet Dudás Szilárdnak a szíves vendéglátásért!

Grilleztem már idén is, mint minden nyáron, általában rácsra vagy tárcsára pakoltuk a húsokat, de most sikerült beújítani, az elkészítésben volt a másság.
Bepácoljuk a húst, olajba és fűszerekbe, hagyjuk legalább egy rövid kirándulás idejéig bent, azaz 2-3 órát. Majd jöjjön az újdonság, hisz eddig minden a megszokott módon történt. Fogjunk egy jó hosszú alufóliát és halmozzuk egymásra a következő hozzávalókat: alulra szalonna (jó zsíros, hogy ne tapadjon a fóliához), karikára vágott burgonya, hagyma karikák (lila és vörös is),  paradicsom karika és paprika majd jöhet a jó előre bepácolt hús szeletünk és a végére szintén karikára vágott krumpli megy. Most egy kis kézügyességgel feltekerjük, csak szét ne csússzon szét a kis csomagunk. Majd a vacsora megóvása érdekében még egy fóliába becsomagoljuk. Ha van elég csomagunk, akkor feltehetjük a parázsló szenes grill fölé, rácsra.

íme az az eset, mikor a lustaság felülkerekedik: nem megyünk enni és nem is főzök. Próbálok mégis valami jót rendelni, ami szerintem nehéz. Rettentő nagy a skála, Gizi néni konyhájától a 30 féle pizzérián át, de van pár étterem, ahol tudunk rendelni kicsit háziasabb ételeket is, vagy netán valami különlegesebb fogást. Ilyen például a Trófea étterem (házias), a Sunny Lounge és a Leroy Express. Most utóbbitól rendeltem egy ebédet: Zöldborsó leves vajas galuskával és libazsírban sült rántott karaj nyári újburgonya salátával.  Az adagok bőségesek, a másodikat ketten ettük meg. A leves édeskés, ízletes volt, picit zsíros, de azért elfogyott. Nagymamám zöldborsó levese jutott eszembe, mikor nyaranta nála töltöttem a vakációt vidéken. Együtt fejtük a borsót, majd ebédre nagyon finom levest csinált belőle.

A libazsírban sült rántott karaj  és a burgonyasaláta igencsak osztrákos ízvilág. Picit ecetesebb volt a saláta, olyan mint karácsonykor a rántott hal mellett szokott lenni.
Összeségében igen finom volt minden, persze apróbb dolgokba kötekedhetek, de felesleges, mindenkinek a saját főztje a tökéletes. :) Tőlem egy erős négyest kapnak. Máskor is rendeltem és sosem volt még csalódás.
Ha valaki nem akar egy ilyen egyszerű, ámbár finom ételt enni, akkor rendelhet tőlük sushit, wokos ételeket, indiait, még pizza is szerepel a repertoárban. Egy valamit még meg kell említsek, az a marcipános eperkrémleves mandulás túrógombóccal - ez önmagában is igen laktató leves a túrógombóc miatt és borzasztó finom. Nyáron kellemesen hűsítő, bár idén már nem sok meleg nap elé nézünk, de azért próbáljátok ki.

Idén harmadjára kerül megrendézre  a Bor, mámor … Bénye fesztivál, Erdőbényén. Pár hete jártunk Encsen, akkor már a közel voltunk Erdőbényéhez, most olybár fest, el is jutunk.
Három napos rendezvény, ahol sok magyar borász mutatja be borait és persze kóstolót is tartanak. Éhezni sem kell, hiszen gasztrofronton Hegyalja legjobb éttermeit hívták meg a fesztiválra, akik közül ketten a top 100-as listán is szerepelnek. Megkóstolhatjuk a helyi ételeket és vásárolhatunk kézműves termékeket is. A rendezvény ideje alatt juhsajt és kecskesajt, no meg juhtúró kóstoló és vásár vár minden látogatót.
Ellátogathatunk a helyi kádármúzeumba, utána felkereshetjük Hotyek Attila kádárt és bortermelőt, aki megmutatja hogyan is készül el a hordó, kóstolhatjuk a borait is. Szerintem egy izgalmas és igen sok féle programmal kecsegető a fesztivál, gyertek és nézzetek el! A további programokról itt tudtok tájékozódni.

Idén ötödik alkalommal került megrendézésre a Lekvárfőző- és Mézfesztivál, Váckisújfalun, ami Budapesttől 35km-re található. Mielött elérjük a falutáblát egy gyönyürű dombos, erdős rész tárul elénk jobb oldalon, mindenhol zöld, napsütés. Csendes, kis falucskába érkezünk, ahol a helyieken kivül szinte csak mi vagyunk. Mindenki beszélget, állnak a kemence körül és várják a kenyérlángost, a nagyobb gyerekek a fazekas sátorban próbálják ki a kézügyességüket, a kicsik az óvoda udvarán játszanak. Mi pedig nézelődünk, keressük a lekvárokat és a mézeket. Pici csalódás ér, arra számítottam, hogy több tucat lekvár- és méztermelő árulja majd a portékáit. Ezzel szemben volt 2db mézés asztal, ahol lehetett kóstolni a mézekből és 1db lekváros pult. Én kevésbé szeretem a mézet, így a lekváros pultot céloztam meg. Itt Papp Miklós pultja volt, aki nagyon ízletes pálinkás sárgabarackos lekvárjával belopta magát a szívembe. Így most is vásároltam egy ilyet, egy cukormentes málnaszörpöt és egy vegyes erdei gyümölcslekvárt. Papp Miklós igen kiváló lekvárokat készít, pl: bazsalikumos eperlekvár, dió, vörösboros csipkelekvár, lilahagyma lekvár, rozmaringos fekete ribizlilekvár és még sok más finomabbnál finomabb lekvárok (cukormentes is) és szörpök várják a vásárlókat.
Reméljük jövőre többen tiszteletüket teszik a fesztiválon, itt tényleg gyümölcsből készült lekvárok voltak és jó minőségű mézek és szabad volt a kóstolás.

 

2011. szeptember 7-11.

Mintha csak pár éve lett volna, hogy először tárult ki a Borfesztivál kapuja a Vörösmarty téren az akkor még csak néhány száz bizonytalan, kíváncsiskodó fővárosi ember előtt. Megtippelni sem lehet, hogy 20 év alatt hány borospalacknyi víz folyt le a Dunán, de az biztos, hogy a Borfesztivál azóta több millió emberrel szerettette meg a bort. Elengedhetetlen
szerepe lett a magyar borkultúra fejlődésében, kiteljesedésében, a borászok és a fogyasztók találkozásainak megszervezésében, a magyar bor hírnevének öregbítésében.

A 20 éve elindított szekér nemhogy gurul, de megállíthatatlanul száguld, csak győzzünk utána
szaladni!

Önre is vár a felejthetetlen élmény: több ezer bor, szívhez szóló ritmusok és dallamok, nagyszerű produkciók, ízek és illatok bódító kavalkádja, festői szépségű környezet, sok-sok barát és ismerős, emberek, arcok, mosolyok.

Ha mindez nem elég ok arra, hogy együtt ünnepeljen velünk, akkor íme még néhány hívó szó, amelyeknek biztosan nem lehet ellenállni. De miért is kellene?

Franciaország a díszvendég, sztárparádé a színpadon, a csirke osztrigája, ajándékok- meglepetések, fotókiállítás az elmúlt 20 évről, rengeteg játék, borbíráló tréning, ingyenes wifi, kreatív gyereksarok, szüreti kavalkád, nagy szülinapi tortázás és pezsgőzés…

1 éve rajongok a borokért, főleg a gyümölcsösebb, nőisebb borok iránt. Ezért is várom már a Borfesztivált, hogy még több izgalmas bort ismerhessek meg, hisz itt rengeteg borász lesz jelen. Ha netalán van olyan, aki nem szereti a borokat, az se csüggedjen, mert remek programok és zenei koncertek várják a látogatókat. Lesz VinAgora sátor, ahol a látogatók bepillantást nyerhetnek a borbírák világába és maguk bírálhatnak. Nem csak a felnőttekre, hanem a gyerekekre is gondoltak a szervezők, Gyereksarkot alakítottak ki.
Ha megéhezünk, akkor kiváló konyhák képviseltetik magukat a rendezvényen, mint pl: Anyukám mondta, Olimpia, U26, Gundel.
Én ugye nagyon kedvelem az Anyukám mondta Foccaciat - ezt már tudjátok, úgy hogy itt biztos megtaláltok a rendezvény ideje alatt. Egy jó borral isteni lesz!

További részleteket itt találtok!

Egyszerű és ha előző este begyúrjuk a tésztát akkor gyors is. ;) Ez egy családi recept, nem is olyan rég került hozzám.

Hozzávalók:

• 2 dkg élesztő
• fél dl tej
• 60 dkg liszt
• 2 teáskanál só fél tk. pirospaprika, fél tk. őrölt bors
• 25 dkg Rama sütőmargarin
• 2 dl tejföl
• 2 tojás
• 15 dkg reszelt sajt

Az élesztőt a langyos tejben felfuttatom, közben a lisztet összekeverem a száraz hozzávalókkal.
(sóval, borssal és a pirospaprikával ) A vajat elmorzsolom benne és a felfutatott élesztős tejet is hozzáöntöm a tejföllel és az egyik tojást belerakom egészbe a másikból csak a sárgájáját és közepesen kemény tésztát  gyúrok belőle. Letakarva hűtőszekrénybe teszem 2-3 órára (lehet egy éjszakára is, vagy akár le is fagyaszthatjuk)
Lisztezett gyúródeszkán kb 8 mm vastagságúra elnyújtom. A félretett tojásfehérjével lekenem, reszelt sajttal meghintem és derelyevágóval (vagy pizzaszeletelővel) ujjnyi széles csíkokra vágom. Előmelegített sütőbenl kb. 20 percig sütöm, 150°C-on.

Ha már csináltunk levest, főzeléket és még ki is sütöttük a zöldbabunkat, akkor csináljunk rakott zöldbabot, zöldbabból sosem elég! Azért ígérem, több zöldbab nem lesz már a nyáron. :)

Hozzávalók:

• 300 gr zöld bab
• 200 gr pulykamell
• 120 gr kefír
• 120 gr bararizs
• 1 fej vöröhagyma
• olaj, só, bors, fűszerpaprika
• kb 10 dkg reszelt sajt a tetejére

A pulykamellett ledarálom, a vöröhagymát finomra összevágom. Egy kanál olajon megpirítom a hagymát, majd hozzáadom a darált pulykamellet és addig kevergetem míg ki nem fehéredik. Teszek fel sós vizet főni a rizsnek. (Gyors rizs, mert nincs idő.) Míg a víz elkezd forrni, addig megpucolom a zöldbabot és a nagyobb darabokat félbe vágom. A zöldbabot egy tálba helyezem, majd ha rizs elkészült a vízével nyakon öntöm. Pár percig hagyom a vízbe, majd leszűröm. Ha a pulykamell és a rizs is elkészült, akkor összekeverem őket és egy kisebb sütőedénybe, jénaiba helyezem és a tetejére mehet a zöldbab. Az egészere rázúdítom a kefírt és a sajtot, mehet a 200°C sűtőbe. Mivel mindent szinte készen raktunk be így 15-20 perc elég is lesz.

Jóétvágyat!