Pisztácia

Hívhatnám zöldbabnak is, de ez sárga. Próbáltam jó zöldet keresni a piacon, de nem sikerült rátalálni. Így maradtam a sárga vajbabnál és egyből 2 kg-ot szereztem. Jó lesz levesnek, főzeléknek, ami marad az megy a firgóba.
Mostanában kezd a főzelék-láz feltámadni, egyre többett hallani, hogy ilyen-olyan főzelék van a napi kínálatban. Idén valahogy nekünk is több főzelék csúszott le a torkunkon mint szokott. :)
Szóval megpucolom a kívánt mennyiséget, ami most jelen esetben 1kg, alaposan megmosom, majd feldarabolom. Vajon hagymát párolok, majd hozzáadom a babot és párszor átkavarom. Pár perc elteltével felöntöm vízzel, annyival, amennyi még nem lepi el teljesen, adok hozzá 2db babérlevelet és 1 gerezd fokhagymát, sót, majd hagyom főni. Ha már megfőtt a bab, kiveszek belőle pár merőkanállal, akár a felét is és botmixerrel leturmixolom. Adok hozzá 2dl tejfölt és visszaöntöm az alaphoz, amiből kivettem, aztán jól felforralom. Míg forr, ízesítem még ecettel, ha szükséges akkor sóval is. Van mikor kerül bele pirospaprika is.

Hozzávalók:

• 1 kg vajbab
• 2 dl tejföl
• 2 db babérlevél
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ev vaj/margarin, bármilyen zsíradék :)
• ecet, só

Hozzávalók:  

• száraz bab
• egy darab füstölt hús
• sárga-, fehér répa
• 1 fej hagyma
• kolbász

A legjobb, ha a babot előző este beáztatjuk, de ha nem sikerül, akkor sincs baj. A hagymát apróra felvágom, olajon megpárolom és hozzáadom a megmosott babot és felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi és lassú tűzön elkezdem főzni. Tényleg lassún, mert különben nem fő meg rendesen a babunk, én általában csak egyesen főzőm. Megpucolom a zöldségeket, a fehérrépát egészben dobálom bele, mert fogyasztás előtt úgyis kidobom, de a levesnek kellemes ízt ad, ezért nem hagyom ki teljesen. A sárgarépát nagyobb karikákra felvágom és félreteszem. Csinálok egy paprikás rántást, a hagymát apróra vágom és olajon megfonnyasztom. A hagymát lisztel és pirospaprikával meghintem és megpirítom. Füstölt húsból vágtam pár szeletet a levesbe, a kezdetektől főhetnek együtt a babbal. Amikor már kezd puhulni a babunk, vagyis félkész állapotba ért, akkor a rántáshoz merjünk ki egy kanál bableves-lét, keverjük el, majd öntsük vissza és mehet bele a sárgarépa, aztán jól felforraljuk. Ízesíteni sóval, borssal lehet. Akkor a legjobb, amikor a levén is érezzük, hogy jó tartalmas, zamatos. Friss házikenyérrel tálalandó.

Elmondás alapján elég szórakoztató lehetett a Sörpince. A felszolgáló egy idős úr volt, aki sose ragadott tollat és papírt a kezébe, hisz minek is az, egy vén róka mindent a fejben tart. Csak mikor jöttek az ételek akkor derült ki, hogy lehet még is elkelt volna az a toll és a papír. Hisz mindig, értsd minden egyes alkalommal valaki nem azt kapta amit rendelt, de senki nem szólt az idős pincérnek, ez a kis közjáték az ebéd egyik fénypontja lett, kimeríthetetlen humorforrás.
Nos, remélve, hogy a régi Sörpince helyén nyílt Laci!Pecsenye? nem ilyen, felkerestem a helyet. Én speciel nem szeretem ha helyettem döntik el, hogy mit is egyek, akkor se, ha jó lesz a vége :) Természetesen magam választhattam, azt is kaptam amit kértem. Ez a tény már önmagában oldotta a kezdeti feszültséget bennem. :) A hely állítólag kisebb lett, de így is elég tágas. Kiválasztottuk az asztalunkat és már kaptuk is az “étlapot” mely egyben az alátét is. Két oszlopban található a leves, a főételek, a desszertek, a borok. Választék van rendesen, sőt 3 fogásos menü is. 
Választásunk végül egy zöldbablevesre, egy mustáros nyúlra zsemlegombóccal és egy barackos mágiarakásra esett. Miután elmondtuk a pincérnek, volt időnk körbetekinteni és felfigyelni a nem mindennapi designra, urbánus a stílus, ami egyben nagyon otthonos is, könnyen el lehet lazulni. Az ital mellé érkezett egy kis langyos házikenyér és kis pohárban lágy textúrájú rillette.  
A zöldbablevesben csalódnom kellett. Se nem tejfölös, se nem ecetes ízt nem éreztem és ezekre vágytam mikor rendeltem. Olyan kis háziasra... Nah mindegy, ha jó a másik, akkor még jövök. Ezt valahogy meghallhatták, hiszen a második igen csak jóra sikeredett, és nem az a jóra, ami elmegy, hanem a nagyon jóra. Mustáros nyúlcomb zsemlegombóccal. Nyuszit rég nem ettem, pedig szeretem, finom omlós a húsa. Viszont ennek a házi, zsemlegombócnak a receptjéért még futnom kell pár kört, hogy megszerezzem! Első falat után tudtam, hogy kevés lesz ami előttem van, ezzel nem lehet betelni. Lágy, omlós, nem az amihez erőt kell kifejteni ha elszeretnénk vágni és megkóstolni. Akarom, akarom...
A zsemlegombócos ízorgia után érkezett a Barackos máglyarakás, házi lekvárral. Barackos, vaníliás piskóta a tetején a hab, mennyországban vagyok úgy érzem.

Pár hete jártam életem első főzőiskolájában, amely a Csillagánizs Főzőiskola nevet viseli. A hetedik kerületben található a Hősök tere szomszédságában. A név hallattan szimpatikus a dolog, hisz egy fűszer nevét viseli, kapcsolódik a konyhához. Ami miatt rászántam magam egy főzőiskolára, az nem más, mint a macaron. Számomra a macaron a desszertek királya. Hol máshol tanulhatnám meg a tökéletes receptet, mint egy főzőiskolában, nos így esett a választásom a Csillagánizsra.

Be kell, hogy valljam teljesen meg voltam rémülve, hogy egyedül kell sütnöm egy ismeretlen konyhában. Hisz a saját konyhámban vakon is elsütögetek, de egy idegen helyen, idegen emberek közt más.
Korán érkeztem, így volt időm megbarátkozni a konyhával, ahol alkotni fogok. Egy lakásban vagyok, ahol egyik szobát alakították ki konyhának. Ahogy telt az idő, lassan megérkeztek a többiek is, kiderült már mindenki volt itt máskor is rajtam kívül. Sőt, amin nagyon meglepődtem egy fiatal srác is volt, aki már a kezdetektől visszajáró vendég, ő lett az én párom a macaron elkészítésében. A macaron titkaiba Ferenczi Hajnalka vezetett be minket, aki az elején bemutatkozott és elkezdtük a recepteket megismerni. Csokis és citromos macaront készítettünk. Igaz nekem nem volt teljesen új dolog a macaron készítése és még mindig azt állítom, hogy nem egy egyszerű desszert. Sokan inkább meg se próbálják elkészíteni, inkább megveszik készen.
A társammal együtt megalkottuk a csokis macaronunkat, lehet megbukna egy vizsgán a kinézet alapján, viszont ízben szerintem tökéletes lett. Ha elakadtunk, kérdésünk volt, kaptunk segítséget és tippeket is mit, hol, hogyan érdemes.
 

Nem mondom, hogy minden héten ellátogatok a főzőiskolába - nem olcsó egy ilyen kurzus, viszont az árban benne van a kipróbált recept, sőt még vihetünk is haza és a gyakorlat. Ha lesz újból olyan kurzus, ami felkelti a figyelmem, akkor biztos, hogy pénzt és időt nem sajnálva ellátogatok ismét. Egy kellemes hangulatú főzés volt, és mehetünk egyedül, itt mindenki segít mindenkinek.

Tavaly ismerkedtünk meg a hellyel, mikoris a párom szüleivel ellátogattunk a Hortobágyra: 9 lyukú híd, puszta programok, ostorpattogtatás. A programhoz egy magyaros vacsora dukált, nem holmi flinci flanci étteremben, hanem csárdában, a Patkós Csárdában. A csárdához tartoznak bungallók is, ahol megszállhatunk és reggelit is kapunk. A csárda a 33 főút mellett található a pusztában, Tiszafüredhez közel.
Van kiülős rész is, ahol a tikkasztó hőségtől napernyő véd, valamennyire. Benn kis kemence, régi képek a falon és természetesen fa padok és asztalok fogadnak.
Nyáron előnyben részesítem a hideg leveseket, ezek jórészt valamiféle gyümölcsből készülnek, a hideg gyümölcslevest választottam. Tudni kell, hogy már rengetegszer fordultunk meg itt és sok félét kipróbáltunk, de még sosem csalódtunk. Egy negatívum jutott eszembe, tavaly a Gundel-palacsintában nem dió hanem de jó volt, na de ha csak ennyi rosszat tudok elmondani a helyről, akkor ugye hogy jó? :)
Az ízek magyarosak, finomak, az adagok bőségesek, az árak igen kedvezőek.
A serpenyős szűzérmék magyarosan étel a nagy kedvencem. Lecsós sültburgonya, szűzérmék baconbe tekerve és serpenyőben tálalják. Aki ezt meg bírja enni egy húzóra, az előtt le a kalappal, én csak a felével bírok el, a másik felét mindig elviszem és megvan a másnapi ebéd is.
Párom most legutóbb a kolozsvári töltött káposztával ismerkedett meg, mondvan kevésbé éhes. Mindenki furcsállotta, hogy akkor miért épp ezt kér, de hát ő tudja. Mikor megérkezett a káposztája, akkor elcsodálkozott, alig látszott ki mögüle. Hatalmas finom gombóc, a végére el is elfogyott, nem lehetett otthagyni, csak úgy etette magát.   

Az ő kedvence a jókai bableves, tartalmas, tele zöldséggel, babbal és kolbásszal.
Párom nagymamájának kedvence a rántott sertésborda sültburgonyával és a túrós csusza, jó magyaros ételek ezek is. Mindig frissen sütik a rántott húst, ő már nagy szakértője, hisz az éttermekben szinte mindig ezt választja. A túrós csuszából sincsen kispórólva semmi, se a túró, se szalonna pörc és a tetején a tejföl se.

Anyósomnak igazán nincsen kedvence, ő inkább kisérletező típus, mindig igyekszik mást megkóstolni és megismerni, csalódni még nem csalódott ő se itt.
Írtam, hogy kedvezőek az árak ezt úgy kell érteni, hogy négy fő tízezer forintból kijön, úgy hogy átlagban mindenki két fogást fogyaszt, üdítővel, kávéval és borravalóval.

Egy ideje már hőség van, jó, legyen nyár, de ennyire azért mégse! Imádok főzni, de bevallom nem sok kedvem van 35 fokban a konyhában ácsorogni és kavargatni az ételt. A macskák is csak dőlöngélnek jobbra-balra. Ilyenkor allternatív megoldás után nézek, vagy házhoz rendelek (amit kevésbé szeretek), vagy elmenni valahova. Az elmenéssel is megvan a bajom, hisz ha elegáns hely, akkor rittyenteni kell, úgyhogy szerintem ilyenkor egy jó megoldás a Római! Itt van mindenkinek olyan amit szeret: hekk, saslik, kolbász, lángos, fagyi, palacsinta - a sor végeláthatatlan. Ilyen meleg nap volt a tegnapi is és a vége a Római part lett. Sok hekkes hely van, na melyik az igazi? Én az Evezős Sörkertet választottam, itt esténként karaoki is van. 2 hekk, 4 dl limonádé  és egy kis savanyú fogyott, 3600Ft, 2 emberre nézve nem rossz. Kultúrált környezetben, közel a vízhez.

Az eladó hölgy nemcsak úgy bepanírozza a húst és süti egyből, hanem megkérdezi, hogy megfelel e az általa kiválasztott hal és csak utána süti, emiatt kb 10 percet várni kell, míg megérkezik a friss hekkünk. Secc-pecc elfogyott, olyan finom. Ha végeztünk akkor kicsit odébb van csavaros fagyi! Igen, az a csavaros fagyi, ami még gyerekkorunkba volt, csoki-vanilia, vanilia-eper. Kihagyhatatlan - bár sajnos most én kihagytam, de valami legközelebre is kell! Nem ? :)

Pár nap és elutazok, így ilyenkor már nem nagyon vásárolok élelmiszert, inkább kieszem a hűtőben lévő dolgokat. Így lett a mai ebéd lángos.

Hozzávalók:

• 1 dl tej
• ½ dl forró víz
• 25 dkg liszt
• 1 kanál olaj
• 1dkg élesztő
• csipet só

A tej felét felmelegítem és kevés cukrot adok hozzá majd elmorzsolom az élesztőt. Míg felfut, addig kimérem a lisztet, meghintem sóval, közepére lyukat csinálok, ide kerül a felfuttatott tej, a forró víz és a tej másik fele egy kanál olajjal. Jól elkeverem és kelesztem kb. 20 percig. Majd olajos kézzel kis darabokra, kb. 4-5 darabra választom szét és egy olajos tányérra helyezem őket. Kb. 20percig tovább kelesztem, addig bő olajat felhevítem. A lángosokat olajos kézzel szétnyújtom majd belehelyezem a forró olajba és mindkét oldalát megsütöm. Törlőkendőn lecsepegtetem  fokhagymás tejföllel megkenem tetejére reszelt sajtot rakok.

Régebben ajánlottátok itt a blogon, kipróbáltuk. Nem a belváros, de megéri kijönni, már csak a közelben található Vári fagyizó miatt is. Péntek, 6 óra, 16. kerület.

Mikor  megérkezünk egy kisebb baráti társaság fogyasztott a teraszon. A terasz nem túl nagy, ámbár pont elég, mivel a terasz a belső tértől nincs teljesen szeparálva. Mi kint ültünk le és kértünk két limonádét. Étlapon sok minden megtalálható, sőt, van 3 fogásos menü, ami 2490Ft és 20 féle ételből kombinálhatunk! Párom innen választott egy jókai babgulyást és rántott sajtot. Én kértem egy hideg szilvalevest mandulás túrógombóccal és vadalmás őzragut házi burgonyafánkkal. A jókai nagyon zamatos volt, annyira volt sűrű amennyire kellett, hozzá csípős paprikakarika: csillagos ötös. A hideg szilvalevesben a túrógombóc íze sajnos kicsit megfakult, egy  fel vaníliarúd belsejét elbírta volna az a gombóc. A leves többi része nagyon ízletes volt.

Míg vártuk a főételeket kezdtek érkezni  mások is.
Megérkeztek! A menüs rántott sajt tele sajttal, nem cseleztek. Ízléses tálalás, a majonéz is nagyon finom, eddig egy helyen ettem ilyen jó rántott sajtot, itthon. :)
A vadalmás őzragú valami fenomenális, kellemes gyümcsös íz, sűrű szaftos őz, nem túl erőteljes, pont így jó. A házifánk receptet meg kell szereznem, zseniális!

Ajánlom a helyet, bár nem az olcsó étterem, viszont ha valaki csak menüt fogyaszt, akkor már kedvezőbb árfekvés. A parkolni az étterem mellett lehet.

Budai Gourmet óta terveztem, hogy elmegyünk és megnézzük ha az ország északkeleti felén járunk. Budapesttől 210km-re vagyunk, Encsen, az Anyukám mondta Étteremben. Picit tévesen van az interneten a cím: Petőfi Sándor út. Az étterem történetét megtaláljátok az interneten. Pizzat kihagyni vétek!!

Lecsekkoltam gyorsan mit is dicsérnek itt mások és hát főképp a málnaszörpöt, szóval egy málnaszörp, savanyú káposztás bárányleves rozmaringos tejföllel és a focaccia megrendelve. Párom egy jókai bablevest és egy lassan párolt marhapofát kért paprikás burgonyával.
Nem mondhatnám, hogy valaha is ettem káposzta levest, viszont az íze a székelykáposztára emlékeztetett csak hígabb volt. A káposzta és bárány bőségesen megtalálható volt a levesben. Sajnos két kevésbé jó dolog volt: az egyik, hogy picit sokat kellett várnunk a levesre és hogy túl meleg volt, vagyis inkább forró. Olyasmi, amikor ha éhes vagy leforrázod a nyelved, vagy még csorgatod a nyálad 10 percig a tányér felett, hogy hűljön már ki.
Viszont a focaccia, mely pizzakenyér, pármai sonka, édes mini paradicsom és burrata. Hivatalosan mozzerellával van az étlapon, de volt burrata így én azzal kértem és megérte. Volt szerencsém a Budai Gourmet után kipróbálni máshol a focacciat, lenne mit tanulnia annak a másik pizzériának!
Itt viszont tökéletes íz harmónia uralkodik, ahogy annak lennie kell. Akármennyire is akarnék szúrkálódni, nem tudok. Nem bírtam csak a felét megenni, a többit elhoztuk.
Viszont egy étterem teszt se teszt ha nem kóstolnánk desszertet így kértünk még egy tiramisut. Sok félét kipróbáltam már, Olaszországban is és magam is kísérleteztem itthon a „laborban”, de ennyire könnyű, habos tiramisut még nem sikerült készítenem. Ízben a már megszokott kávés, babapiskótás íz, a lágy mascarpone és -mint utóbb kiderült- házi tojás és tejszín a titok nyitja. (Ezt még kisérletezem itthon.)
Anyukám mondta rajongóknak üzenem, ha minden jól megy a szeptemberi Borfesztiválon a Budai Várban még találkozhatunk az étteremmel.

 

Budára evett a fene reggeli-időben, felkerestem a Déryné bisztrót. Facebookon olvastam, hogy már korán reggel nyitnak, kedvező ajánlataik vannak a bringások számára, így elég szimpatikus lett a hely.
Elég sok reggeli étel közül választhatunk, vannak szendvicsek (marha, grillcsirke, lazac), virsli, angol reggeli, croassont, tojás. Az én választásom egy grillcsirkés szendvics lett, limonádéval és capuccinoval.

Miután leadtam a rendelésem, becsekkoltam a Foursquare-el és megnéztem mások tippjeit a helyre. Sokan kedvelik az angol reggelit és a fröccsöket!
A limonádé zamatos, a cappucino átlagosan finom.

A grillcsirkés szendvics átlagon felüli számomra. Gondoltam majd száraz lesz a csirke és maga szendvics is, de kellemes csalódás ért , szaftos, ízletes a csirke és a szendvics is, tele ruccolával, paradicsommal, a kenyér megkenve vajkrémmel és mégsem elázott. Ha nem lennének ilyen messze tőlem, biztos többször járnék erre, de azért így is fogok még jönni, ezek után kíváncsian várom az ebéd ajánlatukat is. Elvitelre is lehet kérni szendvicset és croassont. Én utóbbiból kértem elvitelre lekvárost. Sajnos nem hosszú útra tervezték: kifolyt a lekvár kicsit, de így is nagyon finom volt. Nekem házi lekvárnak tűnt és helyben készítették el.

Desszertnek kértem még “szokásos” Rákóczi túrost, amit a Baldaszti’s-nál kóstoltam meg először. Dicsérni már nem fogom, kapott elég reklámot tőlem már ez a Rákóczi. J
Nem volt egy olcsó reggeli, viszont annál finomabb és ízletesebb volt!  Néha kirughatunk a hámból, nemde? :)