Budai Gourmet óta terveztem, hogy elmegyünk és megnézzük ha az ország északkeleti felén járunk. Budapesttől 210km-re vagyunk, Encsen, az Anyukám mondta Étteremben. Picit tévesen van az interneten a cím: Petőfi Sándor út. Az étterem történetét megtaláljátok az interneten. Pizzat kihagyni vétek!!
Lecsekkoltam gyorsan mit is dicsérnek itt mások és hát főképp a málnaszörpöt, szóval egy málnaszörp, savanyú káposztás bárányleves rozmaringos tejföllel és a focaccia megrendelve. Párom egy jókai bablevest és egy lassan párolt marhapofát kért paprikás burgonyával. .jpg)
Nem mondhatnám, hogy valaha is ettem káposzta levest, viszont az íze a székelykáposztára emlékeztetett csak hígabb volt. A káposzta és bárány bőségesen megtalálható volt a levesben. Sajnos két kevésbé jó dolog volt: az egyik, hogy picit sokat kellett várnunk a levesre és hogy túl meleg volt, vagyis inkább forró. Olyasmi, amikor ha éhes vagy leforrázod a nyelved, vagy még csorgatod a nyálad 10 percig a tányér felett, hogy hűljön már ki.
Viszont a focaccia, mely pizzakenyér, pármai sonka, édes mini paradicsom és burrata. Hivatalosan mozzerellával van az étlapon, de volt burrata így én azzal kértem és megérte. Volt szerencsém a Budai Gourmet után kipróbálni máshol a focacciat, lenne mit tanulnia annak a másik pizzériának! .jpg)
Itt viszont tökéletes íz harmónia uralkodik, ahogy annak lennie kell. Akármennyire is akarnék szúrkálódni, nem tudok. Nem bírtam csak a felét megenni, a többit elhoztuk.
Viszont egy étterem teszt se teszt ha nem kóstolnánk desszertet így kértünk még egy tiramisut. Sok félét kipróbáltam már, Olaszországban is és magam is kísérleteztem itthon a „laborban”, de ennyire könnyű, habos tiramisut még nem sikerült készítenem. Ízben a már megszokott kávés, babapiskótás íz, a lágy mascarpone és -mint utóbb kiderült- házi tojás és tejszín a titok nyitja. (Ezt még kisérletezem itthon.) .jpg)
Anyukám mondta rajongóknak üzenem, ha minden jól megy a szeptemberi Borfesztiválon a Budai Várban még találkozhatunk az étteremmel.
