Pisztácia

A grillezés után maradt még cukkini, csinálok belőle cukkini levest. Mivel van még itthon egy kis répa is, így kerül bele minden ami még a hűtőben lapul. ;) A recept:
 

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1-1 db sárga-, fehérrépa

1,5 db jó nagy cukkini

reszelt sajt, só, bors, szerecsendió

3dl húsleves alaplé

Apróra vágjuk a hagymát és olajon vagy vajban megpároljuk, hozzádobjuk a zúzott fokhagymát. Párolás közben a zöldségeket apró kockákra vágjuk és hozzáadjuk, majd felöntjük kb 3dl alaplével és tovább főzzük kb 15 percig, lassú tűzön. Ha nagyon sűrű lenne, akkor öntsünk még hozzá alaplét. Utána fűszerezzük: só, bors, szerecsendió, majd összeturmixolni botmixerrel. Tálalás előtt hozzáadjuk a sajtot is.

Jóétvágyat!

Megpillantva a szilvát egyből tudtam, hogy ma szilvásgombóc lesz az ebéd! Gyorsan pakoltam be még krumplit és tojást is, ezen kívül semmi extra hozzávaló nem kell és pikk-pakk elkészül.
Hozzávalók:   

• 6db szilva
• 1/2 kg krumpli
• 1db tojás
• só, fahéj, cukor
• zsemlemorzsa
• 1 kanál zsír/olaj

A krumplit megpucolom, felkockázom és megfőzöm, majd krumplinyomóval összetöröm. Fazékban vizet forralok a gombócoknak. Az összetört krumplihoz hozzáadok egy kanál zsiradékot, 1 egész tojást és enyhén sózom. Jól elkeverem, majd nyújtódeszkára teszem és annyi lisztet adok hozzá amennyit felvesz, hogy közepes állagú legyen. Majd kinyújtom újjnyi vastagságúra, kb 8x8cm-es kockákra vágom. A kimagozott szilva belsejét fahéjjal és cukorral meghintem és a tészta közepébe rakom, majd behajtogatom a széleit és gombócokat formálok belőle - na én itt valamit elrontottam, mert kugli-méretűek lettek, nem gombócok! Forrásban lévő bő vízbe óvatosan beleteszem és lassú forrásnál megvárom míg feljön a víz tetejére, kiszedem egy szűrőkanállal, majd leöblítem bő hideg vízzel és egy kanál olajon megpirított zsemlemorzsába forgatom. Én a zsemlemorzsába rakok még fahéjas cukrot.

Ugye milyen egyszerű?

Egyik este iszogattunk az erkélyen, majd egyszercsak finom illatok jöttek felénk a levegőben. Szimatolunk ezerrel, mint Kvarg Lipi a sajt után: oh, a kedves szomszed grillezik. Elhatároztuk a barátnőmmel, hogy másnap mi is odapörkölünk nekik! Vettem csirkemellett, bacont, zöldségeket. Egyszerű kis grillezéshez igazából más nem is nagyon kell.

Csirkemellet vastagabb csíkokra vágtam, baconbe göngyöltem, pucoltam Charlotte hagymát, majd feltüzdeltem a baconös csirkét és a hagymát. A gombát megpucoltam, borsoztam és alufóliába tekertem, a zöldségeket felvágtam. A krumplit jól megmostam és alufóliába csavartam.  Már készen is voltam, de azért csináltam még két olajos pácot is. Jó zöldfűszerest, hogy jobban illatozzon (oregano, kakukkfű, rozmaring, olaj) és egy elviekben csipős, borsos pácot. Kétféle borsot, chili szálakat raktam az olajba, de nem csípett, viszont olyan jó illatokat varázsoltunk vele, hogy elkezdtek kiszivárogni a szomszédok is. :) Mi nagyon jól laktunk és a szomszédon is elégtételt vettünk - nahát, mennyi szomszédunk van.

Ti is szoktatok grillezni? Milyen pácokat használtok?

Gasztrobloggerként úgy  éreztem ide be kell, hogy térjek. Kis cukrászdának nem nevezném, sikerült zárásra odaérnünk, meg kellett küzdeni a Sachert és Eszterházy szeletért. Érdekesség, hogy 1965-ig pereskedett a Hotel Sacher és a Demel cukrászda, mert azonos néven árulták a Sacher tortát. A Demel féle Sacher torta más. Csokispiskóta és a tetején sárgabaracklekvár majd csokoládé bevonat. A hagyományos és a Hotel Sacher félének is a piskóta közepén található a lekvár.

Kicsit féltem, mikor megláttam, hogy tömör piskóta, gondoltam vattát fogok köpni olyan száraz lesz, de nem így történt, egyáltalán nem volt száraz. Tökéletes! Itthon ki is fogom próbálni ezt az elkészítési módot.

Az Eszterházy szeletből sose ettem ilyen finomat még. Tejszínkrém és dió rétegeződik egymás után, a tetején a cukormáz, egyáltalán nem volt gej. Életem egyik legdrágább süteményei voltak (cirka 2000 Ft), de ízben mindenképp megérte.

Első este kocsival derítettük fel a környéket, láttuk, hogy ez a hely annyira tele van, hogy egy tűt nem lehet leejteni. Ide még benézünk - gondoltam. Így is lett, most jöhet a diéta! :D
Most is tele volt a hely, de szerencsénkre még volt szabad asztal ahová lepattantunk. Rendeltem egy Rustic pizzát, tojás helyett San Daniele sonkával, párom egy csípős Al Capone pizzát választott.

A pincérek fele magyar. Vicces volt, hogy minden magyar pincér a mi asztalunk környékén kezdet trécselni, míg rá nem jöttek, hogy magyarok vagyunk.
Igazi vékony tésztás, olaszos pizzát kaptuk. Jól döntöttem a San Daniele sonkával, ízletesebbé tette a pizzámat. A fagyikelyheik hatalmasak, nem sajnálnak belőle semmit. A diós kehely tele volt dióval, az amorettos tele likőrrel és sütidarabokkal, a tetején tejszínhab.
Összeségében a pizza egy átlagos olasz pizza, de a fagylalt mennyei volt! Ha bárki erre jár, ugorjon be egy fagylaltkehelyre!

Határátlépésnél mindig látjuk, de sosem tértünk be, eddig. Most betértem, megízleltem, köszönöm szépen, de nem kérek többet.
Gondoltam én, ha már dicsérik, akkor azt a jó magyaros ételt kapom, hisz rossz nem lehet, már évek óta üzemel. Engem nagyon nem győzött meg. Kértem egy fokhagymakrém levest, majd egy Szinbád pecsenyéjét. A leves langyos és hajazott a porleves kategóriára.

A szűzpecsenye baconba volt tekerve, kicsit túl lett sütve, a tejszínes gombás szósz viszont nagyon ízletes volt. A tésztás köret valami anomália lehetett. Mint a fodros kocka, csak hosszú volt mint a spagetti és egybe volt ragadva.

Párom egy magyaros húsostálat kért, ami szintén szűzpecsenyéből, szószból, sajtos kukoricás nokedliből állt.

Neki nagyon ízlett a köret és a szósz, szerinte nagyon jó volt. Ízlések és pofonok. Nekem semmi kellemesen maradandó élményt nem nyújtott a hely és legközelebb biztos nem mennék be.

Érkezésünk estéjén ide látogattunk el, későn, ámbár időben ahhoz, hogy ne legyen rajtunk kívűl más külföldi. A parkolóban csak helyiek, bent is csak helyi, már mindenki ismer mindenkit, egyik asztalnál étlapot se kérnek, csak rendelnek egyből. Én kértem egy Budweiser sört, egy csirkelevest és a wiener schnitzelt mit pommes salat.

A sört cégéres bögrében hozták, majd rögvest érkezett a leves, melyben az állatot nehezen lehetett észrevenni a sok tésztától, mert alig volt benne. A zöldség al dente, roppanós. Minden pillanatok alatt érkezik, már a két nagy elefánt fül és a saláta fölött ülök. Sajnos a húsban nincs meg az az osztrákos íz, amit én keresnék. A saláta ízletes, részemről elbírt volna  még egy kis hagymát, de talán ez volt a legjobb része e fogásnak.

Izgatottan vártam ezt az estét. Találkozhattam végre Rosenstein Tiborral, a Rosenstein vendéglő tulajdonosával. A Budai Gourmet fesztivál óta fel van írva a bakancslistámra, hogy menni kell a Rosenstein vendéglőbe. Vendéglő és nem étterem, így családiasabb. Először ételbár volt -Kürtös Ételbár-, majd 1996-ban nyitotta meg a vendéglőt. Ezen az estén vele volt Pop György is, aki már 15 éve séf nála.

Izgatott voltam amiatt is, hogy gasztrobloggerként (de nem profiként) megyek oda, tartottam attól, hogy valamiféle extra elvárás lesz velem szemben.
No meg korábban még sosem ettem zsidó ételt!

Az este menüje:

Nyári zöldségleves gyömbéres macesz

Sült kacsacomb, fokhagymás kremzli, mézes karotta

Hámán füle sefard módra

Megérkezés után párokba rendeződtünk és elkezdtünk főzni. Az én párom egy falmászó fiatalember lett, aki születésnapjára kapta ezt a kurzust. Por György volt a séf, Rosenstein úr járkált körbe és segített ha kellet, ellátott minket hasznos információkkal, segédletekkel és jó hangulattal. Éhen nem jó főzni, így eszegettünk egy kis libazsíros kenyeret hagymával. Nagyon kellemes, baráti hangulatban főzőcskéztünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Volt aki borozgatott főzés közben, tényleg igazán oldott volt a hangulat.

Először a kacsacombot fűszereztük és tettük be a sütőbe, hogy időben elkészüljön. Utána nekiláttunk a leveshez és a maceszt is bekevertük. A macesz: ropogósra kisütött vékony, kovásztalan tészta. A macesz pászkalapokból készül libazsír, tojás, petrezselyem hozzáadásával és természetesen sóval, borsal fűszerezve. Életem első maceszgobócával elégedett vagyok, nagyon ízletes lett.

Ezután nekiveselkedtünk a kremzlinek. A kremzli a tócsni zsidó megfelelője. Tört, főtt burgonya, maceszliszt, tojás, libazsír, só, bors és lehet bolondítani sonkával, cukkinivel, szárított paradicsommal - a fantáziánk szab csak határt.

Közben Rosenstein úr járkált köröttünk és kóstolgatta az alkotásainkat, mindenkivel beszélgetett kicsit. Végül jött a desszert, a Hámán füle, ami egy kelt tészta (szilva)lekvárral, mákkal vagy dióval - farsangra.

Mikor elkészült minden, tálaltuk a finomságokat és leültünk a megterített asztalhoz, majd mindenki megette amit főzött. Ezek után mindenki váltott még pár szót Rosenstein úrral és Pop Györgyel. A nyár folyamán még ismerkedhetünk zsidó ételekkel és György az erdélyi ízekbe is bevezeti az érdeklődőket. Kifelé menet még benéztem a shop részre, ahol bespájzoltam egy pálinkás sárgabarack lekvárt, páromnak egy 70%-os csokoládét és mivel a napokban mondta fel a 3. klopfolóm a szolgálatot, vettem azt is gyorsan. Valószínűleg ez már kiszolgál életem végéig, eddig mindig fából készültet vettem, hiba volt. És persze egy Gastropolis pólót is begyűjtöttem, hogy legközelebb már ebben a pólóban tudjak főzni mikor jövök. Hisz jövök még, mert nagyon jó hangulatban telt az este.
Gyertek, főzzünk együtt!

Idén májusban nyitott a Nyugati és a Vígszínház között a Gastropolis Főzőiskola.
Az iskolát négyen alapították: Kővari Csilla, Bálint Levente, Bracsok István, Kovács Levente - ők egyébként a White Rabbit Enterteinment Company Kft. reklámügynökség tulajdonosai.
Rudits Károlynak, “Vár a Speiz” étterem vezetőjének köszönhető a szakmai háttér. Mottója: “A különféle konyhaművészetekben tájékozott, a világ dolgaira, a kultúrára nyitott gondolkodású világpolgárt képezünk, akit úgy hívnak: gasztropolita”.
A tanárok sem kevésbé nevesek, kurzusokat tart például Fekete Zoltán (Speiz), Fekete António (Aranyszarvas), Rosenstein Tibor (Rosenstein), Kovács Árpád (21), Litauszki Zsolt (Pierrot, 21) és Péter “Malackaraj” Anna.
Az iskolában található egy kulináris shop rész, ahol olyan dolgok közt csemegézhetünk amiket nem kapunk meg a sarki közértekben vagy a hipermarketekben.

Ha Ausztria, akkor: knédli, császármorzsa, gőzgombóc, krémlevesek és bécsi szelet, nemdebár..?
Életem legjobb bécsi szeletét Ausztriában, Rosegg falujában ettem, tavaly nyáron. Biciklizés közben, ahogy átértünk egy kisebb hídon, ott volt mellettünk, a kicsit kihaltnak látszó vendéglátó egység. Kint piros kockás abroszok az asztalokon, bent hallatszott a sürgés-forgás. Egy idős hölgy jött ki köténykében, ő volt a konyhán és kint is. Kértünk egy bécsi szeletet és sült kolbászt. Helyben készült, a néni maga panírozta míg mi kint ejtőztünk. Mikor megérkezett a bécsi szelet, kicsit meglepődtem. Ugyanis az osztrák bécsi szelet az esetek nagy százalékában burgonyasalátával van. Itt nem úgy volt. Kaptam salátát, de csak salátaleveleket, és sültkrumplit.

A néni tudott valamit, mert az első csalódásomat azonnal elfelejtettem, mikor belekósóltam a rántott húsba. Azóta se tudtam reprudukálni, sajnos. Annyira puha volt a sertés, mintha csirkemell lett volna, és az az íz, egyszerűen leírhatatlan volt. Olyan mintha tejben áztatta volna és valamiféle vegetával és különböző fűszerekkel ítesítette volna. Sajnos nem tudtuk meg a néni titkát.
Amikor csak arra járunk tuti betérünk még hozzá, csak Isten soká’ éltesse! :)

Kinek volt már gasztoélménye Ausztriában?