Pisztácia

Már szinte visszatérő vendég vagyok, viszont most először vacsoravendég. Most először nem egyedül érkeztem, így több mindent tudtam megízlelni. Első körben a heti ajánlatból a krémleves mezei gombából "hamis tojással" - a tojást mozerella helyetesítette. A leves kellemes krémes, ahogy kell.

Utána következett a kihagyhatatlan lecsó. Desszertnek Bock mákost szerettem volna, de elfogyott így bizarr fagylalt ízelítőt választottam. Nevéhez hűen tényleg nem mindennapi ízek: paprika- , bacon-, dohányfagylalt! Ugye? :) A paprikafagylalt málnával, a dohány citrommal, a baconos fagylalt oroszkém ízzel párosult, a paprikás mellé kolbász chipset is adtak, ami a ház saját kolbásza és enyhén csipős, ízletes.

A párom választása egy malacdekli rántva, spenótos burgonyapürével és arborio rizstorta gurulós málnával. A malacdekli a comb olyan része, amelyen kevésbé dolgozik az izom, így omlós marad a hús. Ezzel mindent elmondtam úgy érzem, friss puha omlós rántott hús, vajas spenótos burgonyapürével. Ilyen burgonyapürét szívesen ennék még, pedig nem szeretem a spenótot 29 éve! Bíró Lajos és Varju Viktor tényleg tudnak valamit, már a második olyan étel amit egyébként nem szeretek és ők valami csodát alkotnak amitől megszeretem.

Párom eléggé pesszimistán ült be az étterembe, mondván nem fog tudni mit enni és egyébként sem ingben van, ehhez hasonló dolgok motoszkáltak benne. Végül jó szájízzel távozott és máskor is jön velem!

Ezzel az egyszerű étellel sikerült már több embert is levennem a lábáról.

Hozzávalók:

• 4 szelet sertéskaraj
• 2 dl tejszín
• tejföl
• hagyma
• liszt
• bors, pirospaprika
• 25-30 dkg gomba

Megmosom a húst és kiklopfolom, borsozom, lisztben megforgatom. A serpenyőbe kevés olajat hevítek és a lisztes karajt megpirítom. Közben felaprítok egy fej hagymát és a gombát is megpucolom, felszeletelem nagyobb darabokra. Egy másik adag olajat is felhevítek és a hagymát megpirítom, majd hozzáadom a gombát is. Mikor már majdnem kész, meghintem pirospaprikával, aztán tejszínnel felöntöm. Itt lehet fele-fele arányban tejföllel is felönteni, még kellemesebb lesz az íze. Jól felforralom, hogy besűrűsödjön, megkóstolom ha kell (ha nem), ízlés szerint sózom, borsozom.
Köretnek rizst ajánlok.

“A Slow Food húsz évvel ezelőtt jött létre Olaszországban egy olyan mozgalomként, amely a gyorsétkezdék által jelképezett, felpörgött életritmussal és globalizált élelmiszertermeléssel szemben a lassúságot és a hagyományok tiszteletét hirdette. A mára több mint 150 országban jelen lévő szervezet azóta felismerte, hogy a fejlett gasztronómiai kultúrát egyedül magas minőségű alapanyagok teszik lehetővé, így ma minél szélesebb körben hirdeti a fenntartható mezőgazdaság és a biodiverzitás eszméjét.”

A piknik a margitszigeti Nagyréten került megrendezésre, ahol már 11 órakor gyülekeztek páran és folyamatosan érkeztek az új emberek. A lényege az volt, hogy mindenki hozzon saját készítésű inni- és ennivalót, legalább annyit, ami saját részre elegendő, de ha többet sikerül, az is elfogy. Így lett, mindenki kóstolgatott, voltak finom pezsgők, borok, szörpök, hét gyógynövényes sajt, mangalica-zsír, pástétom, puszedli, paprikakrém és sok más finomság. Ettünk, ittunk, beszélgettünk és kedvet kaptam, hogy máskor is csatlakozzak e remek rendezvényhez.
 

A rendezvényen készült képek.

Szerintem csirkehússal, mindenféle fűszerezés nélkül nehéz kihozni, azt a “hmmmmm” hangot a fogyasztójából. Tudod, na, amikor beveszed a szádba és nem tudsz mást mondani csak, hogy “hmmm”..
Persze fűszerekkel és ilyen-olyan kencékkel mindenből lehet hmmm-t kihozni, de most nem ez a célom, csak egy hús a hús elleni párbaj. Persze van a Heston Blumental csirkesütési eljárás és van egy egyszerűbb, amikor 1 kg sóágyra fektetjük a csirkénket és alacsony hőfokon megsütöm. A feketelábúnál én most az utóbbi eljárást alkalmaztam. Alaposan megmostam, a rajtamaradt tollakat eltávolítottam és utána a 100°C-os előmelegített sütőre és az 1 kg sóágyra bíztam mindent. Majd 4 óra elteltével kivettem, vártam kicsit majd rácuppantunk a mellére. Sokkal szaftosabb, ízletesebb, hmmmsebb, mint a magyar csirke.
Valahogy a kandúroknak is feltűnt, hogy nem magyar pipi van a háznál, hisz eszeveszett ordítozásba kezdtek és farkuk remegésével is próbálták tudtunkra adni, hogy ők ebből enni kérnek. Ennyire intenzíven eddig még semmi se hozta őket lázba még a bélszín se! Valamit tudnak a francia pipik!  Másnap reggelire ők is kaptak a finomságból és nagy morgások közepette elfogyasztották, majd kidőltek az erkélyre sziesztázni..
A francia feketelábú ("Poulet Noir") csirke ára nem a magyar csirke árához hasonlít, viszont vannak azok a különleges alkalmak, mikor rég nem látott rokon vagy egy évforduló alkalmával megengedhetjük.  

Egy könnyed saláta! Ha ti is főzőversenyen indulnátok:))

Hozzávalók:

• Kacsamell
• Mustos mustár
• Rózsabors
• Hosszúbors
• fél citrom
• 1 ev. méz
• olíva- vagy napraforgó olaj
• ehető virágos saláta keverék (árvácska)
  
• 2db salottahagyma

A sütőt előmelegítem 180C-ra. A kacsamellett megmosom, fűszerezem, rózsaborssal és hosszúborssal. A serpenyőt  jól felmelegítem, majd 2 percre bőrrel lefelé beleteszem, majd kiveszem 5 percet pihenni, aztán visszateszem bőrrel felfelé is. Utána 10-15 percre a sütőbe helyezem, közben összekeverem a salátaöntetet. 1 púpos evőkanál mustos mustárt, egy kifacsart citrom levét és egy kanál mézet jól elkeverek, majd olívaolajjal felhígítom (napraforgóolajjal is kipróbáltam, az is jó).  Az öntet felével megszóróm a salátát és 2 db salottahagymát felkarikázok, óvatosan elkeverem. Ha a kacsamell elkészült és pihent 10 percet, akkor felvágom vékony szeletekre és a salátára helyezem, majd megszóróm az öntettel.

Itt lehet szavazni a képre, előtte a Baldaszti's oldalát kell likeolni, utána a képet:

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=10150215172428264&set=o.153222861388454&type=1&ref=nf 

Sorbet, amit fagyinak is szoktak nevezni. Nevét a perzsa sherbet szóból kapta, azonban Franciaországból terjedt el világszerte. A sorbet egy cukros víz és gyümölcslé lefagyasztva.
Kellemes hűsítő desszert. Főételek között is szokták felszolgálni, az ízlelőbimbók semlegesítésének céljára. Alkoholt is szokás beletenni, amitől még lágyabb lesz az egész.

Fél sárgadinnyét megszabadítottam a héjától és felkockáztam, 1 evőkanál cukorral megszórtam és reszeltem rá tonkababot, majd leturmixoltam. Kis műanyag edénybe helyeztem, majd a fagyasztóba raktam. Figyeljünk arra, hogy kevergessük kb 30-40 percenként, hadd kásásodjon.

Mély benyomást tett rám a múltkori jegeskávé, így a mai reggelim is náluk költöttem el.
A jól bevált sonkás szendvics és jeges kavé párosnál maradtam és még elvitelre is kértem a friss meleg pékárúból. Csokis-, lekváros-, sima croissant és fahéjas csiga.
Utoljára egy párizsi pékségben ettem ilyen finom croissant, langyos, puha, lágy egy szóval fenséges! Mintha Párizsban reggeliznék, épp csak az Eiffel torony hiányzik.
Mikor már épp mondanám, hogy más nem lesz, akkor pillantottam meg a macaront! Minden csütörtökön friss szállítmány érkezik, egyenesen Franciaországból! Eddig még csak solymári Zazziban ettem, de szerelem lett belőle. Így most beruháztam minden ízből ami volt, pl. pisztácia. :) Külsőleg nincs különbség, roppan a tetteje ahogy kell, közepén a lágy pisztáciás ganache. Ízben picit édesebbnek mondanám, mint a Zazziét, ott inkább pisztáciásabb az íze.
Ettől függetlenül, úgy érzem minden héten elnézek egy pisztáciás macaronért!
Köszönöm, a francia hangulatú reggelit, ha Párizsba vágyom biztos betérek hozzátok.

Hozzávalók:   

• szűzpecsenye
• 2db sárgarépa
• 2db fehérrépa
• 1db hagyma
• 4-5 ev. mustár
• tejföl, 2dl tejszín
• bors
• babérlevél
• Knorr zsemlegombóc

A répákat megpucolom, majd nagylyukú reszelőn lereszelem. A hagymát apró kockára vágom és megpirítom olajon a  lereszelt répával. A szűzpecsenyét 2-3 centis szeletekre vágom, majd borsozom. A répára teszem és kérget csinálok neki, majd tejszínt és mustárt öntök hozzá, tetejére babérlevelet teszek. Hagyom főni a húst, a végén adhatunk tejfölt hozzá de tálaláshoz is jó.
A zsemlegombóchoz én félkész terméket használok, Ausztriából hozom, itthon még nem találtam megfelelőt. Majdnem olyan finom, mintha magam készíteném el, ezért is szoktam használni. Természetesen mindig az a legjobb amit saját magunk készítünk, de a mai rohanó világban nem mindig engedhetjük meg magunknak, így próbálom a lehető legtökéletesebb alapanyagokat beszerezni.
Nézzétek el nekem, hogy félkész terméket használtam! :)

Hozzávalók:

• 20dkg meggy
• 15dkg liszt
• 10dkg cukor
• fél vaníliás rúd belseje
• tonkabab
• 1db tojás
• sütőpor

Jó kis szezonális gyümölcs, tele a piac és az útszéli árusok pultja is. Kimagozom a meggyet, meghintem barnacukorral és félreteszem, amíg elkészítem a tésztát. Kimérem a lisztet és hozzáadok 1 teáskanál sütőport, a vanília rúd belsejét és a tojásfehérjét. Tojássárgáját elkeverem a cukorral és kb 1-1,5dl tejjel, majd hozzáadom a sütőporos liszthez és simára keverem. A végén beleteszem a kimagozott meggyet, tonkababbal megszóróm. 180°C-ra előmelegítem a sütőt, a tepsit kivajazom, kilisztezem, majd készresütöm benne a pitét. Hústűvel csinálok néha egy próbát, hogy jó-e már, kb 20-25 perc lesz.

Először került megrendezésre Fehérváron a rétesfesztivál és egyből rekordkísérletre pályáztak, ami össze is jött nekik. A mai nap a leghosszabb napunk, így nem is lehetne máskor a rekordkísérlet. 96 méter lett a tiroli húzott rétes, 6 cukrászdának köszönhetően: Rebényi, Szamos, Zrínyi, Damniczki cukrászda. (Sajnos 2 kimaradt, őket nem is láttuk.) A fesztiválnak a Táviroda utca adott otthont, ahol Jazz koncertek és egyéb édességeket is lehetett enni.
A 96 méteres rétest 3200 darabra vágták fel és 100Ft-ért lehetett venni. A bevételt az Ifjúság a Jövő Családjaiért Egyesület alapítványának adományozták.
Nagy bánatomra túrós rétes nem volt, viszont almás, meggyes és meggyes-mákos rétes volt bőven. Kipróbáltam a Szamos, Zrínyi és Rebényi cukrászda réteseit, melyek közül a Rebényi volt a legfinomabb és legzamatosabb, ő egy meggyes rétes volt. A Zrínyi cukrászda almás rétese nagyon édes volt, a Szamos almás rétese túl citromos, egyiknél se volt érezhető az alma íze. Majd azért egy kis fagyizás is volt a Damniczki cukrászdában, ahol egy Ibolya fagyit kóstoltam meg.

Fotók itt.