Péntek délután fél 5, Erdőbénye. Pár helybéli járkál az utcán, egy-egy kapu kitárva, a kapuban boros hordók. Bor, mámor...Bénye fesztiválra jöttünk - mint kiderült, kicsit korán. Csak este nyitják meg a fesztivált és addig borozgatni ugyan lehet, viszont a gasztronómiai élvezeteket ki kell hagynunk. Így elmentünk Encsre, a kedvenc vidéki éttermembe. Végre sokan voltunk, így sokféle étel került az asztalunkra, lehetett kóstolgatni, ízlelni sokfélét. Volt zsályás húsleves, tökfőzelék, focaccia, kacsazsúr, mexikói pizza, bodzahab, madártej!
Csúcsidőben jöttünk, szinte tele voltak, viszont az ételek asztalra kerülésének idején ez nem tűnt fel, nem kellett várnunk a szükségesnél többet. A házikenyér még mindig jó és igaz, hogy csak a tökfőzelékem mellé hozták, de a többiek elmajszolták mire észbekaptam. 
A húsleves zamatos és gazdag, tele házi csigatésztával, zöldséggel. Tamás barátunk elmondása szerint ilyen finomat még nem evett, pedig megfordult már pár helyen.
Párom mexikói pizzát evett. Neki a pizzatészta nagyon ízlett, de összességében megállapította, hogy jobban szereti a vastag tésztás pizzákat, gazdag feltéttel. Kikiálltottuk gasztróbarbárnak, hisz az olaszok vékonyat sütnek! :)
A kacsazsúr, na vajon mi is lehet ez?! Sült kacsacomb, lilakáposztával és hagymás burgonyával mellé sült kacsamáj és vaníliás almakompót! Ugye, hogy mennyeien hangzik?! Az ízét nehéz szavakba önteni, a káposzta roppanós, nem az az agyonpárolt, a kacsacomb bőre ropogós, de nem az a kiszáradt, a hús omlós, jól átsült. Teljesen alap-étel, de mégis annyira tökéletesen van elkészítve, hogy az önmagában különlegessé teszi! A vaníliás almakompót illata lengte be az asztalt, ácsingóztam egy falat után, de Tamás barátunknak is nagyon ízlett, így ezt csak legközelebb kóstolom meg. A kép magáért beszél. 
És akkor jött egy kis extra! Holnap lesz a Bénye fesztivál, de sikerült egy kis előzetest kapnunk a bodzakrémből. Gyermekkoromban ittam utoljára bodzaszörpöt, azóta nem találkoztam a bodzával, el is felejtettem az ízét.
Végül jött a madártej pirított mandulával. Itt mind a négyen meredten néztük a tányért és csak szimatoltunk, majd reménykedtünk, hogy megkóstolhatjuk Tamás desszertjét, de nem volt hajlandó adni nekünk. :) A pirított mandula íze érezhető volt a tojásfehérje-habon, mely illatos vaníliás szószban úszkált.
Összegezve: az este nagyon jól sikerült, mindenki tele bendővel távozott és külön köszönet Dudás Szilárdnak a szíves vendéglátásért!
