Pisztácia

Délutánra érkeztünk, hogy biztosan legyen mindenhol minden fínomság. Gyorsan a Dinig Guidera siettünk, hogy Mautner Zsófiával dedikáltassam a Chili&Vanilia szakácskönyvemet. Elötte még azért a Baldaszti’s-nál ittam egy bazsalikumos szörpöt, hűsítő volt, 2 citromgerezdel.
Mautner Zsófia meglepetésemre tudta ki vagyok, mikor mondtam a blog nevét. (O_O) Innentől lett nagyon jó a napom! :)  Kaptunk ajánlást, hogy mit keressünk fel, ezúton is köszönöm!

Első utam a Costeshez vezett, méghozzá a pisztácia mousse - konfitált cseresznye - fehér csokoládé habért. Nomen est omen. Külön-külön kóstolva és egyben is tökéletes ízharmónia. Kár, hogy volt egy mag a cserenyében. Ettől, így, önmagában még nem láttam Michelin csillagokat a szemem előtt, de nem is volt egy komplett gourmet menü. 

A párom a Tigris Éttermet választotta és a mák mousse eperhabbal desszertet kóstolta meg. Annak ellenére, hogy ő -számomra teljesen érthetetlen módon- nem fogyaszt feldolgozott gyümölcsöt, elégedetten hümmögött a fogásra.

 Ismét betértem a Rosenstein étteremhez, tegnap nem volt ugyanis kapros nyári liba töltött káposzta, ma pótoltam. Kellemesen kapros a káposzta, a friss kovászos kenyérrel tökéletes íz, a szaftos tunkolós. A díszítés, igaz, nem bírt volna el több tejfölt, de én igen. Mindkét nap remekeltek, ajánlom mindenkinek! A tulaj szimpatikus és minden vendégre odafigyelt!

Ma kint volt a Bock Bisztró is és a múltkori fínom lecsó után felkerestük őket, ismét. Páromnak választottam egy rántott véreshurkát meleg káposztasalátában. Baconos káposzta volt mellé köretnek, én csak azt kóstoltam, sajnos a véres hurkát nem szeretem. A káposzta az szuper volt, majdnem beillett egy főételnek. Párom, aki vidéki léte alatt megélt pár autentikus disznótort, itt még a mák moussénál is erőteljesebb hümmögést hallatott.

Bírós Lajos látszólag egész délután jókedvében volt, egy kép erejéig velem is összeölelkezett. :)

A fesztivál második meglepetése számomra az volt, mikor a Bock Bisztró konyhafőnöke -Varjú Viktor- megismert, örömteli pillanat az ilyen! :)
A mai nap vége felé még két helyet kerestünk fel, az Anyukám Mondta étteremet (Chili&Vanília ajánlás mindkét hely) és a Gelateria Fragola kézműves olasz fagyizót. Itt nyilván a pisztácia fagylalt kihagyhatatlan volt. Ízre, azt hiszem, erőteljes versenyben van a Vári cukrászdával. (Párom szerint az párját ritkítja.)

Anyukám Mondta focacciája, sonkával és édes mini paradicsommal, burratával a legjobb választás volt így a végén. A burettát eddig nem kóstoltam, de nagyon ízletes volt. Még akarom érzés és  ha kell Encsig megyek érte!

További képek itt.

Nyitás után 1 órával érkeztem, a bejutás gyorsan ment, kártyára feltankolas is. Kaptam ajandékba boros poharat, amivel bent lehet kóstolgatni. Sokan már készen vannak a menükkel, de vannak akik csak most kezdték el és még várni kell 1-2 órát. Nem baj, van miből választani! Először körbementem mit merre találok, bár mindenhol térkép van, de én jobban szeretem magamnak feltérképezni a helyet.
Rengeteg borászat van kint, a kedvenceim a Polgár- és Vida Pincészet is! Helyben készül a kenyérlángos, a túróspogácsa, igaz, csak délutánra, de nézhetjük ahogy Tuskás Roland pékmester gyúrja a tésztát. Sőt beíratkozhatunk az Essencia főzőiskolába és eltanulhatjuk a fortéjokat.
A gyomrom elkorogota a delet, felkerestem hát először a Rosenstein éttermet, már olvastam pozitív kritikát a helyről, így most előkóstoltam egy mentás töltött paprikát (borjú).
Azt tudni kell, hogy az egész fesztivál ideje alatt eldobható műanyagból ehetünk, de azért nem az a fesztivál-fehér műanyag, hanem átlátszó. A Nobu és Costes étteremeknél sincs ez másképp! Ettől egy idő után el lehet vonatkoztatni, igazából nem sokat vesz az ételek értékéből, csak elsőre volt furcsa.
A tulajdonos segít eligazodni az ételek terén. Tálalás és az ízek is tökéletes, nagymama töltött paprikája jut eszembe róla. Kedvesen érdeklődik a tulajdonos, hogy ízlett-e az étel, elégedettek vagyunk e. Mindenki az volt körülöttem.

Könnyed kóstoló után a Dining Guide show felé vezet az utam, ahol szintén először jegyet veszek, sor nincs, könnyen megy a bejutás (még). Itt három cukrászda sorakozik egymás mellett: Pataki, Zazzi, Auguszt. Zazziból gyorsan magamhoz ragadom a Macaront, 6db-os kiszerelésben árulják, ez kötelező gyakorlat! Mellette az Auguszt, még nem jártam náluk, így leteszteltem egy kiskosarat, amiben 3 apró sütememény lapult: Jupiter, Menta terasz, Csilis mangó. Az első végülis egy sacher torta keserű csokoládéval, a második egy eperkrémes piskóta, menta habbal, a harmadik mangó hab, mely nagyon kellemes volt a 30 fokban, de a chilis csokoládé valahogy nem jött be. Ízlések és pofonok!

A Dining Guide területe alatt még találkozhatunk a Kooktaval, Tefalal, Miele és különböző más hasonló üzletekkel. Itt végülis hamar végezhetünk ha nem akarunk serpenyőket vásárolni.
Végezetül még benéztem a Baldaszti’s bisztró és delikátesz részre is. Delikátesz részen kostoló van sajtokból,mustárakból,sonkából és egy nagyon ízletes Mandarin olajat is sikerült megkóstolni. Azért még visszamegyek! A Bisztró részen kinéztem egy Rose kacsamell Raz El Hanout fűszerkeverékkel és hideg kapros tökfőzeléket. Nagyon kellemes volt a hideg főzelék, magam se tudnám jobban elkészíteni és a rose kacsamell is ízletes és omlós volt. Ajánlom!

Holnap a Bock Bisztró, Déryné, Costes és Chili&Vanilia dedikálás.

Képek még itt.

Nyugi, nem macskát eszünk ma! :) Cicabarátok vagyunk, van kettő is, egy házi és egy burma. Olyanok mint a csirke és a marha: hús-hús, de mégis teljesen más.
Akinek van macskája tudja, hogy főzes nincs macska nélkül. Nálunk is így van, macskák ott sündörögnek a lábam alatt ha friss hús érkezik a konyhába. Néha főzök nekik egy darabkát húsleveskockával, a nyers hús veszélyes - a tatárbeafsteak is, de az megéri a kockázatot. :)
Amikor csirket és marhát is készítek, azt a macskák messziről kiszagolják és marhára hajtanak. :) A csirket ott hagyják parlagon, míg tudják, hogy sanszos a marha is. A mai menü roston csirkemell és steak salátával - ők is tudják.

Rimini & Wuki

Jó érett, kb 40 dekás steaket vegyünk, mossuk meg és borsozzuk, hintsük egy kevés olivaolajjal, aztán hadd pihenjen. Vágjuk össze a kaliforniai paprikákat (pirosat, sárgát, zöldet), paradicsomot, hagymát és salátaleveleket.
A steaket egybe sütöm meg, a két felét 3-3 percig sütöm, majd az oldalát is, kiveszem egy tányérra, megvárom míg kiengedi a levét, majd újból visszarakom 3-3 percre. Megvárom míg kihül és felszeletelem. Összekeverem a felvágott zöldségeket meg és tányérra szedem meglocsolom egy csekély napraforgóolajjal és csípős olajjal is (ahogy szeretjük). A tetejére felhalmozok pár szelet steaket.

A piaci árusoknál halomban áll a zsenge zöldborsó, az már csak 180-300Ft között mozog kilója. Reggel kifejtettem egy kilót, aminek egy részéből egy adag főzeléket ebédeltem. Könnyű és egyszerű étel.
Nem kell más hozzá, mint tej, borsó, petrezselyem, só és egy kanál liszt. Az edénybe 2,5 dl tejet öntök és a kifejtett borsót egy kávéskanál sóval/vegetával meghintve puhára főzöm, ami kb 15 perc. Amikor még roppan a héja és belül már puha, akkor van kész. Majd egy fél csokor petrezselyem zöldet apróra vágok és beleteszem egy kanál lisztel. Jól elkeverem és megvárom míg egyet rottyan, addigra szépen besűrűsödik. A maradek petrezselymet fagyasszuk le, legközelebb jól fog jönni.

Sok jót hallottam-olvastam a Vásárcsarnokban található hentesről, Gál Józsefről. A Dining Gudie szerint a legjobb budapesti hentes.
Elmentem, leteszteltem, kielégülten jöttem el! Imádjuk a steaket, szinte minden formájában, az esetek nagy százalékában viszont csak a bélszínig jutunk. Egyszer próbáltuk az argentín steaket de a sütésig nem jutott el a hús, romlott volt. Nehéz itthon jó minőségű élelmiszert kapni. Ezen a fronton üdítő kivétel Gál József, nála nagyon sok szép húst kapni és igen segítőkész is, az árak is rendben. Vákuumcsomagolva kapjuk a húsokat ha kérjük, én így tettem, nem mindent használok fel ma.
A mai vacsora az ottani borjúbordából készül.

Elérhetőség: Nagycsarnok, földszint C-VI/4. Budapest, Fővám tér.

Idényfőzelék, már a piacokon is lehet kapni, óccó!
A gyalult tököt megsózóm és megvárom amíg kis levet ereszt, majd jól kicsavarom, ez kb 15 perc. Addig világos rántást csinálok, olajjal és liszttel, hozzáadok egy fej apróra vágott hagymát és kaprot, de csak keveset. Hozzáadom a kicsavart tököt ha ezzel megvagyok, lassú tűzön párolom és néha megkeverem, adok hozzá egy kevés vizet. Ha már majdnem kész belekeverek egy pár kanál tejfölt (ez teljesen ízlés dolga) sózom, cukrozom és kevés ecettel savanyítom. Majd hozzáadom a maradék apróra vágott kaprot. Kaporból ne fukarkodjunk, hadd szóljon! Felforr és kész is a főzelékünk. Ehetjük így magában, pörkölt maradékkal, fasírttal, ha netán maradt a vasárnapi ebédből rántott hús, akkor azzal is. Így nyáron a pörkölt-nokeldi páros nálunk nem nyerő, inkább főzelékkel helyettesítjük a nokedlit.
Jó étvágyat!

Bíró Lajos nagy-nagy kedvencem, még a Mesterszakács című műsorból. Nem rég jelent meg saját receptkönyve, “Sok vagyok” címmel. (Megvásárolható az étteremben, dedikálva.) Elég korán mentem ebédelni, nem reggeliztem, már nem bírtam várni. Csak páran voltak mikor megérkeztem. Körbenéztem ki mit eszik és láss csodát, piros lábas szinte minden asztalnál! Kellemes hangulatú a hely, a heti kínálat a pultnál táblára van felírva, a falakon képek és oklevelek sorakoznak és két hatalmas fakanál. Tetszik a hely, főleg amiatt, hogy nem csak turisták vannak, hanem a környéken dolgozók is ide szaladnak át ebédelni.
Előre megfontolt szándékkal kóstoltam meg a kolbászos lecsót piros lábasban. Igaz, lecsó-szakértő nem vagyok, csak kis lurkó koromtól fogva imádom a lecsót. Tojásos, kolbászos, virslis, kaliforniaipaprikás, cukkinis!
Míg vártam a piros lábasomat, érkezik egy kis mangalica zsír pörccel és friss kenyérrel, mellé lilahagyma és igazán jó csípős paprika külön tányéron. Igazi retro hangulatom támadt, amikor megláttam a zománcos kenyértartót. Ennek a zsírosdeszkának, csipőspaprikával, hagymával,  nem lehet ellenállni!

Érkeznek közben az emberek ebédelni és valahogy mindenki a kolbászos lecsót favorizálja, nagyon jó híre van. A kiszolgálás figyelmes és roppant gyors volt. Egyszercsak jön az én piros lábasom és igen, az ízek is retro ízek, a kolbász nem egészben, hanem apró darabokban beleszelve, a paprika nagyobb darabokban, nekem enyhén sós, de még jó. Gyermekkori emlékek jöttek elő, mikor még a nagymamám csinálta a lecsót. Külön pozitívum a nagyon friss nagyon puha kenyér.

Desszertnek egy epertriológiát kostóltam meg, mely 3 részből állt: krém brülé, bazsalikumos eper és eperhab. A brülé nagyon finom volt, kár hogy nem volt belőle több. A bazsalikumos eper számomra furcsa volt, próbáltam keresni a bazsalikum ízt, de nem jött elő. Az eperhab könnyed, légies, nem tömény.

Nagyon ízletes volt minden, a kiszolgálás csillagos ötös. Először jártam itt és nem utoljára! Szívesen megismerkednek Bíró Lajossal és tanulnék tőle egy két fortélyt. Legközelebb a Budapest bélszínt fogom megkóstólni, abban igazi szakértő vagyok! :)

Utolsó prágai vacsoránkat az U Fleku kocsma-étteremben töltöttük. Mielőtt kimentünk, valahogy így képzeltem az összes prágai helyet, de csak ez az egy vágott egybe az elképzeléseimmel! Helyben készítik 13 fokos barna sört, ettől olyan különleges ez a hely, no meg a kiszolgálás és a hangulat miatt. Ez az a hely amit látni kell Prágában! Bementünk egy nagy kapun, majd jobbra egy üres terem, előttünk egy hatalmas folyosó, majd balra bevezettek egy kicsit füstös helyre. Egy hosszú asztalhoz ültettek le, ahol már ültek a német turisták, mi köztük kaptunk helyet. Kicsit szűkös, zajos a hely, minden asztal tele. Épphogy elhelyezkedtünk, már jött is egy erős fiatal legény kezében egy tálca telis-tele barna sörös korsókkal. Már nyújtja is felénk a sört és ha bólintotunk, lecsapja az asztalra. Miután kiosztották a helyi sört, érkezett egy fiatal srác, helyi likőrrel és lerázhatatlanul tukmálja, mert ez helyi ital és ne sértsük meg!  Sebaj, mondom, utolsó este, igyunk! A fogyasztást egyszerűen strigulázzák egy cetlire. Miközben nézzük a német étlapot, jön egy idősebb úr majd rázendít a harmónikájával egy nótára. A német turistáknak más se hiányzott!

A rendelésünk:
1. a helyi sertéssült, kolbász, kacsacomb káposztával, knédlivel
2. sertéssült, vadasmártással és knédlivel
Érkeznek a japán turisták is, eleinte kicsit furán néznek mikor rendelés nélkül kapják a sört és a rövidet, utána fotózkodnak és kezdenek ellazulni. Mindenütt turista, látszik, hogy útikönyvek is ajánlják a helyet.
Desszertek terén a csehek csehül állnak, mert itt sincs csak három: almás rétes, túrós sütemény és lekváros palacsinta fagyival.
Miközben eszünk járnak körbe, ha elfogy a sör, egyből hozzák a következőt. Nagyon finom volt az itt készült sör, egyáltalán nem olyan keserű, ami általában jellemzi a söröket.
Kiváló minősítést érdemel a hely!

Hogy miért pont ez? Interneten találtam, megtetszett. Svejk a derék katona kalandjai a háborúban című humoreszk és befejezetlen szatirikus regény költője, Jaraslav Hasek is itt evett régen, a századforduló után. Gondoltam, itt már csak lesz bőséges választék a cseh nemzeti ételekből és nem kell rántott húst enni szalmakrumplival. J Választék, az volt. Bár a desszertekkel hadilábon állnak, mindenhol. Nem tudom mi lehet az a tipikus cseh desszert, még nem leltem rá, de nem adom fel!
Az étterem bejárata fölött már a lóg a derék Svejk. Először egy ajándékboltba érkezünk, ahol Svejk alakja köszön vissza ránk, majd odalép hozzánk a “ajtón álló” és megkérdezte: honnan jöttünk? Mikor mondjuk, hogy Magyarországból, már kontrázik, hogy Budapest? Kiderült, hogy nem rég volt nálunk és két jó étteremben is járt: Menza, Gundel. Közben megérkezünk az asztalunkhoz, leültünk és érkezik az étlap, mely meglepetésünkre magyar! Itallal kínálnak, a fiúk a “csipet csapatból” szilvapálinkával indítottak, majd kértek két nagy sört, én egy kicsit. Mikor hozták a söröket csak ámultunk magunk elé! Literes korsó a nagyoknak, fél literes nekünk! Igaz, hogy több kilómétert kajtattunk ma, de ennyire ők se voltak szomjasak..
Kiválasztottuk a “sertésült káposztával, knédlivel” specialitást. Volt még bélszínből, füstölt húsból, tarjából.
Nagyon kellemes meglepetés ért mikor kihozták és megízleltem az ételt. A sertés sült nagyon omlós volt kellemes szaft volt alatta, mellette burgonyás és sima knédli, lilakáposzta és fehér káposzta. Itt a káposzta nem az a káposzta amit mi eszünk a sült libacomb mellé hagymás krumplival, kicsit édeskésebb. A sima knédli leginkább a friss meleg kenyérhez hasonlítható héj nélkül, csak kicsit tömörebb az állaga. Kellemes íz-variáció így együtt. 
Hely hangulatos, mindenhol Svjekel kapcsolatos rajzok, írások a falon.  Számomra a hely nagyon kellemes volt, nem egy Costes stílus és mégis jól laktunk, finomat ettünk, kíválóra értékelem az egészet! Nem kellett várni semmire, volt pincér, még magyarul is tudtak, magyar étlap, hova kívánhatnánk ennél többet Prágában! Ezek után biztos megnézem a Svejk, a derék katona  kalandjai a háborúban című filmet!

Ajánlom a helyet minden idelátogatónak! Hostinec U Kalicha

Képek itt!