Pisztácia

Az év első napján mindig lencse van nálunk és mindig főzelék formájában. Számomra ez megunhatatlan, hiszen egész évben csak ilyenkor eszem lencsét.
Reggel, mikor felkeltem, a kandúrok már a hálószoba ajtó előtt ültek és várták, mikor jövök ki és adok enni nekik. Igaz, ők nem lencsét kaptak, de nem is csirkét, hanem jó kis marhahúsit. Nem akartam, hogy “elkaparják a szerencséjüket” :) Ti hisztek a babonákban? Ki lett gazdag a sok lencsétől? :) Nálam eddig nem jött be, de azért mégis, egy tál lencsét bekanalazok kis malachúsival.

Nagyon jó érzés volt végignéznem a blog indulása óta a statisztikákat, május óta 135 poszt született.  Az Édes napok és chocoMe posztok lettek a legolvasottabbak, szeretitek a csokoládét így lesz még csokoládé idén is!  De nagyon kedveltétek az összes karácsonyi posztot is.
Ezekkel a kereső szavakkal jutottatok el hozzám: tatár beafsteak, sajtós rúd, nespresso pixie, Új Budavár étterem, hortobágyi palacsinta, szuvidálás, gyümölcsös túrótorta. A blog indulása óta 23 ezren néztétek meg az oldalt. Ezekkel az adatokkal zártam a 2011 és évet és rengeteg új és kedves ember megismerésével.

Köszönöm, hogy olvastok és remélem jövőre is fogtok!  
Boldog Új Évet kívánok minden olvasónak, gasztrobloggernek és ismerőseimnek!

Boldog Új Esztendőt kívánok a blog összes olvasójának!

Egyetek sok lencsét és malackát!!!

Már egy ideje tervezgetjük, hogy kicsit alakítunk a lakáson, ideje egy kis festésnek, tapétázásnak, no meg a konyhában is kéne valamit alakítani.
A tapétázás a két “jó” kandúr miatt kell, hiszen kiskorukban úgy vélték, hogy a tapéta a karmok élezésére hivatott. Ez lehet így is van, de mi nem örültünk neki! :) Később átszoktak a fotel szélének kaparására közben, alul végig húzták magukat, mint mikor a kalandparkokban egy szakadék felett kell áthúznia magát az embernek. Most, hogy kinőttek ebből és K.O.-ra verték a tapétát és a fotelt: tapétázunk! Kérdezhetnétek miért nem próbálkoztunk kaparófával; megtettük ezt is, de az nem volt nekik kihívás.

A konyhánk roppant kicsi, 4nm2. Íme:

Találtam mostanában néhány praktikus újítást, mint például a munkapult mögötti csempe helyére lépő üveglap (könyebb tisztántartás), vagy az asztalba épített konnektor. Mi ezekről a véleményetek?

Az elszívót száműzöm a konyhából, ugyanis csak a világítást használom rajta. Túl zajos és ha sütök valami olyat amihez kéne akkor is inkább az ablakot nyitom ki. Így értelmetlen és helyet foglal.
Ti használjátok az elszívót?

Azon gondolkodtunk, hogy a felső polcokat el lehetne helyezni hosszúkásan és két részből állna a front, a felső lehetne ilyen mint most (tele), az alsó pedig üveg és felfelé nyílna az egész.

Na meg amivel az eleje óta nem vagyok kibékülve az a konyhapult színe, úgyhogy valami megoldás arra is kell.  
 

Van még egy pultunk, amiből a korona részét tudjuk kihasználni, ott poharak lógnak.


Nálatok, hogy néz ki a konyha? Tudtok esetleg egy jó konyhabútorost?

A sok bejgli után jól esik egy kicsit könnyedebb desszert, főleg a reggeli kávé mellé. Nekem ilyen a keksz. Roppant egyszerű és sokáig eláll egy fém dobozban, ráadásul a tésztája fagyasztható is.

300 gr liszt
50 gr mandulaliszt
150 gr cukor
200 gr hideg felkockázott vaj
 2 ev jeges víz
 2 db tojássárgája
 1 tk só

Tonkababos: 1 kisebb tonkabab lereszelve és 1 evőkanál vaníliakivonat
Matcha teás: 1 evőkanál matcha teapor

A lisztet, cukrot egy tálba rakom, majd a hideg vajat hozzáadom és elkezdem morzsolni, míg morzsás állagú nem lesz. Ekkor hozzáadom még a tojássárgáját, hideg vizet, sót. Én ennél a pontnál megfeleztem a tésztát és az egyikhez matcha teaport adtam, a másikhoz tonkababot és vaníliát. Frissentartó fóliába teszem és hengert formázok belőle, kb 45 percig a mélyhűtőbe helyezem. A sütőt előmelegítem 180°C-ra. 45 perc után felvágom a kekszeket és sütőpapíros tepsire helyezem, kb 15-20 perc alatt készre sütöm.  Ha kezd világosbarna lenni, akkor kiveszem és megvárom míg kihűl, majd dobozba rakom.
A tetejére rakhatunk durvára darabolt pisztáciát vagy mogyorót, ezeket a sütőbe helyezés előtt kell picit belenyomkodni.

Sokat gondolkodtam ma miről is kéne írni, hiszen annyi minden történt így decemberben. Voltam egy nagyon jó borbemutatón, ahol találkozhattam személyesen Vida Péterrel, az év bortermelőjével. Számomra ez nagy boldogság volt, hiszen az ő borát kóstoltam először úgy mint egy bort, ami illik a vacsora menüjéhez. Utána hazasietve felkerestem a honlapját és azonnal rendeltem 6 palackkal; ettől a pillanattól mondhatom, hogy igazán szeretem a bort.
Eddig a VBK szintjén mozogva szentségtelenítettem meg a borokat. Ma már eszembe se jutna ilyet tenni egy borral, akkor sem, ha az nem egy díjnyertes bor. A bor magában adja ki azokat az ízeket és élményeket amire hivatott.

Nos decemberben kihirdették az Év Bortermelőjét, aki nem más mint maga Vida Péter. Grtaulálok! Én magam is rá szavaztam. Nem az első remek díjat kapja, sőt már külföldön is nyert.

Abban a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy részt vehettem Vida Úr által tartott borbemutatón az In Vino Veritas borkereskedésben. Ezen délutánon hat bort kóstoltunk meg és legalább ennyi történetet tudtunk meg, a borok születésének folyamatáról, a bor szeretetéről és azt is megtudtuk, hogyan is kezdődött a Vida pincészet.
Ahogy Vida Péter fogalmazott: “ A Bor semmihez se hasonlítható isteni csoda, mely élővilág és az egész emberiség diadala.”
A borkóstoló végére eldöntöttem, hogy nekem le kell mennem Szekszárdra és meg kell néznem/ismernem a Vida birtokot.
A borkóstolón ezek a borok szerepeltek:
 

Rosé 2011

Öreg tőkék kadarkája 2008

Cabernet Franc 2008

Hidaspetre Kékfrankos 2007 -I. dűlőszekciós évjárat

Baranyavölgyi Cabernet Franc 2007

La Vida Merlot 2007 - I. dűlőszekciós évjárat

Köszönöm Vida Péternek, hogy kis betekintést adott a borairól, a borhoz való viszonyáról és azt is nagyon köszönöm, hogy megszerettem értékelni a bort.  Mikor kereshetem fel Szekszárdon?

Karácsonykor megannyi finomság kerül az asztalra: bejgli, gyümölcskenyér, linzerkaikra, hókifli. Íme az én linzerkarikám:

300 gr liszt
1 vaníliás rúd kikaparva
1 csipet só
100 gr porcukor
100 gr mandula liszt
200 g puha vaj

A hozzávalókat összegyúrom és a hűtőbe rakom pár órára. Jó vékonyra kinyújtom (4 mm) és formákkal kiszúrom. Mivel nekem nincs linzerkarika kiszúróm, így a desszert-gyűrűvel és kés segítségével szurkáltam ki, majd az utolsó adagot egy karácsonyfa formával. Sütőpapírral kibélelt tepsire helyezem őket, majd 180°C-ra előmelegített sütőben kb 10-15 perc alatt készre sütöm.
Megvárom míg kihűlnek és megkenem a sima karikákat lekvárral (narancs, barack vagy ami éppen otthon található) és egy kilyukasztott karikaformával összeragasztom őket. A végeredmény:

Ha karácsonyra gondolok gasztronómiai téren, akkor rengeteg finom étel jut eszembe. Desszertek közül elsőként a bejgli, ami manapság annyi, de annyi finom töltelékkel kapható és minden évben van újdonság!
Én most először sütöttem bejglit, ezért tartalékba vásároltam kész bejgliket is: mákost és dióst! :) Itthon egy gesztenyés-csokist készítettem, amihez sokat kutattam az interneten, végül ezt találtam:

50 dkg liszt
3 tojássárgája
1 egész tojás
6 dkg porcukor
2 dkg friss élesztő
csipet só
1dl tej

A tejben felfuttatom az élesztőt és minden hozzávalót összegyúrok egy tálban, majd legalább 1 órára a hűtőbe teszem a tésztát. Amint letelt az 1 óra, kinyújtom a tésztát fél milliméter vastagságra és megtöltöm, majd lazán feltekerem és a végeit visszahajtom. A tetejét megkenem tojással, hagyom pihenni 1 órát és lekenem még egyszer tojással mielőtt a sütőbe rakom. 200°C előmelegített sütőben 40 percig sütöm.

A töltelékem: csokis gesztenyés lekvár volt, mely a Papp Miklós házi lekvár Manufaktúrából származik, állaga a gesztenyepürére emlékeztet, roppant finom.

Izgatottan ültem a sütő előtt és vártam milyen lesz a bejglim. Ilyenkor törökülésben ülök és lesem a sütőajtót, közben mandarint eszegettem. Izgulok, lesem az órát mikor telik le a 40 perc. Letelt!! :) Kivettem és vártam egy kicsit mielőtt felvágtam volna, hadd hűljön. Nagyon ízletes lett, bár több tölteléket is elbírt volna, íme az eredmény:

Nagyon Boldog Békés Karácsonyt kívánok minden olvasómnak!

Nagy kedvencem lett a matcha teapor, most mindent ezzel szeretnék készíteni - régebben egyébként a tonkababbal voltam így, valamire mindig rákattanok. Igazából Lila Füge fertőzött meg vele a könyvbemutatóján, akkor ettem először zöldteás süteményt. Hazajöttem és elkezdtem kutatni az interneten, hol is lehetne beszerezni, végül a Culinarisban kötöttem ki. Nem olcsó. Ellenben aki meglát egy ilyen teaporral készült sütit tuti elmosolyodik és kíváncsian szemléli mi is ez. Sok ismerősömön tapasztaltam, hogy tetszik nekik, “jéé milyen zöld”, kicsit félénkek, aztán ha megkóstolják nagyon megszeretik.
Azóta picit alakítottam Lila Füge receptjén, sőt kipróbáltam mascarponéval is. Majdnem tiramisu, de hívjuk inkább zöld teás mascarponénak.

Készítettem egy erős zöld teát, kis tálkába mézet raktam. A babapiskótákat a teába mártottam, meglocsoltam mézzel, a kikevert mascarponét ráhalmoztam, majd újból zöldteás babapiskóta, méz, mascarpone és így tovább; végül mascarponéval zárom le.

Mit is tartalmaz a kikevert mascarpone?

200 ml tejszín
250 gr mascarpone
1 vaníliás rúd
1 tk matcha por
pár kanál cukor

A mascarponét elkeverem a cukorral és a vanília rúd kikapart belsejével. Felverem a tejszínt és apránként hozzáadom a mascarponéhoz, figyelve hogy ne törjem nagyon szét. Végül a matcha port is hozzáadom.

Ami nekem feltűnt, hogy kicsit több babapiskótát érdemes elhelyezni és mézet semmiképp ne hagyjuk ki a rétegek közt! Én egy mokkáskanálnyit locsoltam végig minden rétegnél a képen látható kis pohárban.
Most így karácsonykor remek kis desszert lehet, már csak a színe miatt is! :)

A képen nem annyira jön át, de tényleg zöld!!! ;)

Ha még nem csatlakoztál a Facebook oldalamhoz, ne habozz!

Ez nem egy hagyományos sajtótájékoztató volt; nem voltak prezentációk, tömény statisztikai adatok, unalmas előadások. Volt viszont jó hangulat, baráti beszélgetés, ismerkedés szakmai újságírókkal és főzés, amihez a helyet a Gastropolis főzőiskola biztosította. Hargitai György mesterszakács vezetésével készítettünk chilis babot, zöldborsos pulykaragut, márványsajtos, lazacos kukoricasalátát és kukoricás harcsacsíkokat. A főzés a Bonduelle termékek-, főleg a zöldségek és az egészséges táplálkozás körül forgott.

Hogyan tudunk télen is egészségesen főzni? Ahogy beköszönt a tél, egyre nehezebb friss zöldségeket találni a piacon. A Bonduelle olyan modern technológiával, tartósítószer nélkül előállított konzerv kukoricája vagy zöldborsója is lehet kiváló alapanyaga egy hétköznapi vagy ünnepi menünek, mint a piacokon vásárolt zöldség.
Hargitai György elmondta, hogy : „Egy jó étel alapkövetelménye a frissesség és a zamatos íz. Ma itt minden konzervzöldségekből készült, hiszen ezek a kukoricák, gombák, zöldborsók megőrizték friss ízüket. Ezt a megfelelő időzítéssel éri el a Bonduelle, azaz, a betakarítás és a feldolgozás között csak pár óra telik el. Olyan menüsort állítottunk össze a céggel közösen, amelyek jó példái annak, hogy ezekből a kiváló minőségű alapanyagokból egyszerű, de mégis fenséges ételek készíthetőek.”

Azt is megtudhattuk a találkozón, hogy nem igaz az az állítás, hogy a konzerv ételek egészségtelenek. Erről Vági Zsolt, a Nemzetköri Táplálkozáskutató Intézet igazgatója számolt be:
“A főzés során felhasznált konzervzöldségeknek komoly minőségbiztosítási szűrőn kell átesniük, mielőtt forgalomba kerülnének. A változatos és egészséges táplálkozás irányelveit követve bátran szerepeltethetjük őket az étrendben. A konzervgyártás során ugyan egyes vitaminok mennyisége csökken - pl. a C-vitaminé - de vannak a zöldségekben hőre kevésbé érzékeny vitaminok is (egyes B-vitaminok), valamint a rostok, ásványi anyagok sem szenvednek kárt a hőkezeléstől.”
Bebizonyosodott a rendezvényen, hogy lehet egészséges és jó ízű ételeket elkészíteni konzerv kukoricából, zöldborsóból és gombából - igen rövid idő alatt.

A Louis Bonduelle alapítvány fontosnak tartja, hogy az emberek étkezési szokásait megváltoztassa. Sokan táplálkoznak helytelenül, az alapítvány 2004 óta azon van, hogy ezt megváltoztassa és mindenki számára elérhető legyen a zöldségfogyasztás:
2011. szeptember 9-én a harmadik alkalommal adták át az ECOG és a Louis Bonduelle Alapítvány különdíját Pécsett, a Hotel Palatinusban, az ECOG 21. Európai Konferenciáján.
Az egészséges étkezéssel kapcsolatban sokszor csak igen általános az ismeret. Az emberek nem tudják pontosan mit és miért, milyen gyakran kellene fogyasztaniuk.  A Bonduelle fontosnak tartja, hogy minél többen beépítsék a zöldségeket a mindennapi táplálkozásukba és azt, hogy ez minél korábbi életszakaszban már elinduljon. A gyermekkori elhízás sajnos létező probléma, ma Európában több 20 millió gyerekek túlsúlyos. Ezért is támogatja a Bonduelle évek óta a Gondolkodj Egészségesen Programot, amely az egészséges életmódra és táplálkozásra való tanítást és ismeretterjesztést már az óvodások korosztályában elkezdi.

A mai rohanó világban sokan nem foglalkoznak azzal, hogy hányszor és mit vesznek magunkhoz, sokan esznek gyorsétteremben. Több kutatás is bizonyította, hogy napi 5 étkezés sokkal egészségesebb és sok zöldséget és gyümölcsöt kellene fogyasztanunk. Azt, hogy miért pont Bonduelle zöldséget kéne magunkhoz venni, arra igen egyszerű a magyarázat:
- nem tartalmaz tartósítószert,
- prémium minőségű,
- az itthon gyártott termékekhez, kizárólag magyar alapanyagokat használnak fel,
- frissek és ízletesek,
- egyszerűen és praktikusan felhasználhatóak.

A Bonduelle napokban megújult honlapja is segít abban, hogyan tudunk egyszerű és egészséges ételeket varázsolni az ünnepi asztalra.