Kicsit elhanyagoltam a blogot, de most újra itt! Sok sok hír érkezett a postaládámba és mi is sok helyen jártunk, kóstoltunk, plusz még belefogtam számomra új dologba is.
Valahogy nyáron nehéz magamat a gép elé parancsolni, de annyi minden történt, hogy meg kell veletek osztanom!
Kicsit szomorú, de azért vidám hír jött júniusban a postaládámba, miszerint Wang mester bezárja a Telepy utcai éttermét, viszont a Gizella úti megújul. Új belső enteriőrök, evőpálcikák, látvány konyha kerül kialakításra. Hurrá-hurrá mindenki beláthat a konyhára! Szeptember elején érdemes lesz újra ellátogatni Wang mesterhez.
A hely továbbra is a pekingi-hunani-ujgur-szecsuáni tartományok ételeit kínálja majd, viszont az eddig kapható ételek nagy része átalakul.
Szekszárdon jártunk a az Iván völgyi kadarka túrán, ahol találkoztunk jEnciékkel, alias Vajas kenyérrel, azaz az így elnevezett gasztroblog szerzőjével. Kicsi a világ, éppen egy helyen szálltunk meg. :)
A túra nagyon jó volt, a reggel A Kávé házából indult, ahol mindenki kapott kávét és szendvicseket az útra, majd kis busszal vittek el a pincészetekig. Mivel korlátozva volt a létszám, így nagyon hangulatos volt az egész. Minden pincészetnél kóstoltunk 4 bort, a pincészeteknél harapnivalókkal is készültek. Evés-ivás-mozgás volt bőven, este 8-ig. Annyira jól éreztük magunkat, hogy jövőre is menni fogunk!
Az elmúlt egy hónapban sokszor volt úgy, hogy elmentünk kerékpárral ebédelni vagy vacsorázni, vagy rendeltünk itthonra. Boginak és Ádámnak (szomszédaink) köszönhetően megismertünk egy nagyon kis klassz helyett. Ne egy csúcs, gasztronómiai élményekben újat mutató helyet képzeljetek el, hanem afféle kockás abroszos (bár ez sincs), házias ételekkel tarkított helyet. A hely itt Budapesten, a 3. kerületben van a Lajos utcában, Vidocq néven. Hozzánk közel van, teraszos, olcsó és amit eddig ettünk az mind rendben volt. Ha akarnék kukacoskodhatnék, de azért a pénzért amibe kerül, nagyon rendben van. Én mostanában a leveseket kóstoltam végig, lecsós ételeket és a salátát - ezek nagyon finomak voltak. Nagy adagok, érdemes fél adagokat kérni.
Nem rég fent jártak párom szülei nálunk, ilyenkor általában elmegyünk itthonról csavarogni. Most sem volt ez másképpen, hiszen voltunk a Normafánál, Balatonfüreden, Tihanyban is.
Egyik étkezésünk még itt, Pesten volt a Két szerecsen étteremben, a Nagymező utcában.
Én szeretem a helyet, bár mindig nehezen tudok választani. Most egyszerű volt a dolgom, mert csak salátát akartam enni. Így egy Ceasar salátát választottam. Az asztalon volt még bárány mentás joghurttal és csirkepörkölt is. Annyira elégedettek voltunk, hogy még majdnem az autó kulcsát is ott hagytuk, annyira el voltunk foglalva azzal, hogy kinek hogy ízlettek az ételek! :)
Másnap, ébredés után egyből lementünk a Balatonhoz. Egyből mondtam a többieknek, hogy menjünk be a Karolinába. Bogiék is, Mirelle is nagyon dicsérte már, így elmentünk. Mindenki sütizett, egy pestos sonkás szendvicset kóstoltam. A többiek csak süteményt választottak, ami mindenkinek nagyon tömény volt. Az enyém nem, így Roland lecsapott az enyémre, ami egy mandulás túrótorta volt, gluténmentes, nyírfacukorral készült szelet. Egy rövid séta és fotózkodás után tovább indultunk Tihanyba. Tihanyba is sétáltunk egy nagyott, vásároltunk egy boldog kukacot, meg pár csecse-becsét, majd este felé visszaindultunk Budapestre.
