Végre eljött a nap, mikor Vikivel steak kurzusra mentünk.
Mindig rabul ejt a hatalmas konyha, mikor belépek egy ilyen modern lakásétterembe, most sem volt ez másképp. Csak ábrándozok, hogy mikor lesz egy hasonló vagy legalább fele akkora konyhám. Az ábrándozás után a pultra kerültek a szemeim, ahol a húsok pihentek és várták, hogy elkészítsük őket.

Mielőtt nekiestünk volna egyből a sütésnek, kaptunk egy kis bort, hogy mindenki ellazuljon és ne feszengjünk, majd Vass Ildikó ellátott minket praktikákkal és jótanácsokkal.

Szép lassan elkezdtük az előkészületeket, készítettük a köreteket, húsokat, csepegtetve jöttek az információk, tévhitek, praktikák. Miközben elkészült egy étel, merthogy három steak készült (kacsa, bárány, marha), addigra mindenki magába szívta a tudást.

Minden egyes fogás elkészültekor leültünk az ebédlőbe és rövid eszmecsere közben elfogyasztottuk az ételeinket, majd visszaálltunk a konyhába és jött a következő fogás.
Az este folyamán nagyon jó hangulat alakult ki, olyannyira, hogy néha Ildikó alig tudott szóhoz jutni.
Az est végére pedig mindenki úgy érezhette, hogy szakács/nő lett. Volt egy kedves fiatalember aki már az elején közölte, hogy ő igazából enni jött, főzni se tud, csak elkísérte a feleségét, de az est folyamán azért nagyon jól tudott zöldséget szeletelni és a steaket is megsütötte.

A végén egy kisebb társaság desszertet “követelt”, amire Ildikó nem tudott nemet mondani, készített még tejbegrízt is, ráadásként!



Eddigi legjobb főzőkurzuson vettem részt, sok nevetés, jó ételek - kell ennél több egy jó esthez? Szerintem nem igazán!

További képeket itt találasz.