Pisztácia

A bisztrók virágzanak manapság, közülük nagy nagy kedvencem a Bock, általában mindet ehhez mérek. A Borkonyha táblája már Szent István térről bekanyarodva szemet szúr. Nagyon jó helyen sikerült kialakítani a helyet; A környék tele irodaházakkal, hotelek a közelben és nem kevés turista. Noha nem a turisták a fő célpont, de ártani nem árt. :)
Ahogy közelítem meg a bejáratot, feltűnik a szőlőfürtös ablakdekoráció, eltéveszteni sem lehet a Borkonyhát. Belépve az étterembe kedves pincérek fogadnak és a chéfet, Sárközi Ákost is megpillantom - Ő nem tudja kivagyok, de én már tudom, hogy Ő ki! :) A tekintetemet azonnal a borfal húzza magához, nem mindennapi látvány! Nem csak úgy vannak a borok, hanem az a fal egyben egy borhűtő is, melyből több, mint 200 féle túlnyomórészt magyar bor közül válogathatunk. Miután sikerült feleszmélnem és elfoglalni az asztalomat feltűnik számomra a fekete pala tábla, azaz az aktuális kínálat.

Három táblán találjuk meg azokat az ételeket, melyeket kéthetente cserélnek és van az állandó étlap, amelyben egy oldal az ételekről, egy oldal az italokról szól. Számomra annyi kedves étel van repertoáron, hogy még így is nehéz volt a választás, de legalább van még miért visszajönni! A pincér kedvesen ajánl a tábláról - Libanyelvvel töltött házi tészta, savanyúkáposztával. Lassan Márton nap, itt is készülnek rá, több libás étel is található a táblán. Hallgatok a pincérre és kérek egy libanyelvet, no meg a nyár slágerét - Lecsót kolbásszal.

Még régebben kinéztem magamnak egy Tanyasi csirkét supreme barnavaj mártásban.

A lecsót éppen a rendelésem után le is törlik az étlapról, hiszen már ősz van. Kellemesen sűrű, sok hagyma és kolbász tobzódik benne, szinte pont úgy ahogy én és párom szeretjük. Valaki súgott? :) Külön pozitívum a két féle langyos házikenyér.
De ne rohanjunk előre ennyire, hiszen először a libanyelv érkezett és meg kell, hogy mondjam ettől nagyon féltem. Vizuális vagyok, így sikerült elképzelnem, ami kicsit megijesztett, de mikor megláttam a tányéromat kellemesen csalódtam. Házi ravioliban volt a libanyelv, a chilipaprikával, mindez nagyon apróra vágva/darálva. Pikk-pakk eltűntek a fejemből azok a nyelvek amiket először elképzeltem. :)

A lecsó után, míg a tanyasi csirkémet vártam, kicsit körbetekintettem. A falakon képek, melyeken a régi párizsi élet köszön vissza, kellemes hangulatot adva ezzel is a helynek. A padlóburkolat elsőre úgy tűnhet mintha bőr lenne, de nem, nem kell lábujjhegyen járkálnunk.

Közben megérkezett a tanyasi csirke... szuvidált, panko morzsás csirkerészek, körülötte színes zöldség köret - lila burgonya, sárgarépa, cukorborsó mely a barnavaj mártásban úszik - valami mennyei volt így együtt, maga a látvány és az íz is tökéletes.
Vannak olyan ételek melyek teljesen rabul ejtenek vagyis akárhányszor betérek tuti kérek, lehet itt ez a tanyasi csirke lesz a slágerem?!
Desszert nélkül nem távozhatok, így végül jött a túrósnudli házi túró fagylalttal. Fejben már elképzeltem egy kis vaníliás túrót, a tetején kis pirított magvat vagy pisztácia darabokat. Ami pedig jött: a tejfölön apró túrónudlik, középen házi túrófagylalt, 100% túró íz. Egyszerű és tökéletes befejezés az ebédnek, mely igen tartalmasra sikeredett. A végén még sikerült belógni a konyhába ahol éppen egy régi desszert újragonolása folyt. Izgalmas dolognak tartom ezeket a kisérletezéseket, a régi hagyományos ételek újragondolását.
Sajnos most a borkínálatot nem mustráltam végig, majd legközelebb. Annyi biztos, hogy rengeteg bort kínálnak, vásárolhatunk is, kedvező áron.
Nálam a lecsó és a túrós nudli házi túró fagylaltal igen jó helyezést ért el.


 Borkonyha
  Sas utca 3.
1050 Budapest
T.: 06 12660835