Szerintem csirkehússal, mindenféle fűszerezés nélkül nehéz kihozni, azt a “hmmmmm” hangot a fogyasztójából. Tudod, na, amikor beveszed a szádba és nem tudsz mást mondani csak, hogy “hmmm”..
Persze fűszerekkel és ilyen-olyan kencékkel mindenből lehet hmmm-t kihozni, de most nem ez a célom, csak egy hús a hús elleni párbaj. Persze van a Heston Blumental csirkesütési eljárás és van egy egyszerűbb, amikor 1 kg sóágyra fektetjük a csirkénket és alacsony hőfokon megsütöm. A feketelábúnál én most az utóbbi eljárást alkalmaztam. Alaposan megmostam, a rajtamaradt tollakat eltávolítottam és utána a 100°C-os előmelegített sütőre és az 1 kg sóágyra bíztam mindent. Majd 4 óra elteltével kivettem, vártam kicsit majd rácuppantunk a mellére. Sokkal szaftosabb, ízletesebb, hmmmsebb, mint a magyar csirke.
Valahogy a kandúroknak is feltűnt, hogy nem magyar pipi van a háznál, hisz eszeveszett ordítozásba kezdtek és farkuk remegésével is próbálták tudtunkra adni, hogy ők ebből enni kérnek. Ennyire intenzíven eddig még semmi se hozta őket lázba még a bélszín se! Valamit tudnak a francia pipik! Másnap reggelire ők is kaptak a finomságból és nagy morgások közepette elfogyasztották, majd kidőltek az erkélyre sziesztázni..
A francia feketelábú ("Poulet Noir") csirke ára nem a magyar csirke árához hasonlít, viszont vannak azok a különleges alkalmak, mikor rég nem látott rokon vagy egy évforduló alkalmával megengedhetjük.
