Szicília az egyetlen olyan olasz régió, amely a pisztácia termesztésével
foglalkozik (botanikai faja "Pistacia vera"). Az Etna környékén élő emberek
több mint három ezer hektárnyi területen specializálódtak a pisztáciára, ami
jól kifejezi, hogy ezen a terület ez a fő termény (több mint 80%-a a
regionális területnek) és az ültetvényekre igen csak sajátos körülmények
jellemzők.
Bronte-t, a pisztácia Édenkertjének is tekinthetjük, mivel az ott termő
gyümölcs aromája, íze és jellegzetes smaragdzöld színe általánosan elismert,
egyedi és különleges. A "zöld arany", ahogy a brontei zöld pisztáciát
nevezik, a legfontosabb gazdasági erőforrás a hatalmas Etna környéki
területnek és az ott élő embereknek.
Összevetve az Etna vulkanikus talaját, a hőmérsékleti jellemzőket, az ottani
növény fajtáját és azt a kultúrális hagyományt, a brontei pisztácia
kultúráját, ami apáról fiúra száll, mindezek eredményeként az itt termő,
kiváló minőségű és nagyon értékes gyümölcs rendkívűl népszerű az európai és
japán piacokon főleg jellegzetes mérete és intezív zöld színe miatt.
A bontei zöld pisztácia édes, finom és aromás. Mindenekfelett egyedülálló. A
Földközi-tenger térségében és az Amerikában található ültetvények
terméseitől jól megkülönböztethető sajátságos, érzékszerveinkkel jól
tapasztalható tulajdonságai teszik egyedivé a világon. Egyaránt nagyra
értékelik az olasz és a külföldi piacokon az eredeti íze valamint a
konyhában, a cukrászatban való sokoldalú felhasználhatósága miatt.
Használják az édesiparban, ahol tortákat, süteményeket, nugátokat, habokat,
édességeket, fagylaltot, és a gránitát készítenek belőle, de nagyon finom az
elő-és főételekben egyaránt, vagy a tipikus szicíliai aranciniben, de szép
mennyiségben használják a felvágottakban is (nagy a mortadella), valamint a
kozmetikai iparban.