A borozást tavaly kedveltem meg, miközben sütögettünk a teraszon. Azóta mindig van itthon pár palack bor és tervben van egy bortanfolyam is.
Első bortúránk Szekszárdra vezetett. Ennek több oka is van: egyik a tanfolyamról megismert csipet-csapat, akik a Szász Söröző és étteremből jöttek, a másik ok pedig Tóth Sándor avagy ahogy lent hívják: Sanyi.
A szállásunk a Belváros Vendégházban volt, aminek szintén a Szász Söröző és étterem a tulajdonosa, így már adott volt a vacsorahelyszín is.
A szállásunkon négy szoba található, mi a 4. ben voltunk és ez hatalmas volt, modern és fiatalos. A közelben van a főtér amit sajnos pechünkre most újítanak fel, ámbár a legnagyobb pechünk az időjárás volt.
Szabolcs, aki a vendégház tulajdonosa nagyon segítőkész volt és ajánlott nekünk programokat így látogattunk el a Németh János pincészetbe, Bormúzeumba, Sebestyén Csaba- és Takler pincészetbe. (Ezúton is köszönöm szépen!)
Érkezésünk napján a Németh János pincészetébe kezdtünk, szinte egyből, ahogy leértünk. A Németh család generációk óta foglalkozik borral és ahogy néztem a képeket már a kisfia is érdeklődik.
Mi voltunk az elsők a borkóstólós csapatból, így kicsit szét tudtunk nézni kezünkben egy pohár borral. Terülj terül asztalkám készült míg mi a kemencét lestük és a tetején lévő különdíjat. Alma, langyos pogácsa, dió, finom sajtok. (Olyannyira finom volt, hogy egyből felírtam ki hozta.) Lassan befutott a társaság többi tagja és útnak indultunk gravírozott poharainkkal, hogy megnézzük a feldolgozót és a pincét, közben pedig kóstoltuk a borokat. Mi meg szorgosan jegyeztük meg melyikből is vigyünk haza. A végén szerényen csak két üveg bort hoztunk, de már most megbántuk, hogy nem többet.
Számomra Németh János pincészete és az egész borkóstoló nagy élmény volt és bármikor visszamennék. (Megyünk is, legkésőbb júniusban!)
A második napunk délelőttjén csúszkáltunk egy kicsit a városban, majd indultunk Sebestyén Csabához. A Sebestyén családnál korábban hobbi szinten ment a borkészítés, majd idővel váltottak, most már főállásban foglalkoznak a borral. Ez egy kicsi de annál családiasabb pince, hiszen a pince felett a ház ahol élnek, a kertben pedig ott a szőllő (egy része). Ide is egy csapathoz verődtünk és nagyon jól sikerült ez a borkóstoló is. Itt is meglettek a kedvencek, amikből szintén hoztunk, de sajnos itt sem annyit amennyit akartunk.
Csabától rohannunk kellett a következő borkostolóra, a Takler pincészetbe, ami mindhárom közül a leghatalmasabb. Az előzőekhez viszonyítva kicsit múzeum jellegű, nagyon szép, makulátlan. Takler András vezetésével elindultunk a borszentély felé, kóstolni. Átmentünk a feldolgozón, a pincén, hatalmas tartályok, óriási és díszes pince, benne rengeteg hordó, majd mikor már azt hittem, hogy ennél szebbet, érdekesebbett nem látok itt, akkor fogadott az igazi ámulat. A szentélybe lépve szinte tátott szájjal ültünk le, fantasztikus hely!
Itt kezdődött a kóstoló, szinte az első percek a körbenézéssel teltek. András bemutatta a borokat, mi lelkesen kóstoltunk és figyeltünk. Később átmentünk az emeletre, ahol sajttállal és újabb finom (szaknyelven: szép) borokkal vártak minket.
A végére itt is összebarátkozott a társaság, én is lelepleződtem, hogy ki vagyok. :)
A három nap alatt fantasztikus borokat ittunk, három remek embert/családot ismertünk meg, akik a maguk stílusában remekül bemutatták a szenvedélyük, az életük. A hozzám legközelebb álló borkóstoló Németh Jánosé volt.
Júniusba visszalátogatok még Szekszárdra, a Kadarka túrára, mindhárom pincészetet fel fogom keresni, hogy feltöltsem a készletemet.
Ha még nem jártál Szekszárdon, akkor keresd fel őket, fantasztikus élményekkel és borokkal gazdagodhatsz.
Képek a facebookon!
