Egy igazi hentest ismerek, akire rábízom magam és elfogadom azt amit ajánl, ő nem más, mint Gál József. József hadiszállása a Fővám tér -1 szint, a Match mellett. Nem rég költöztek le a tágasabb helyre, ami csak jót tett a boltnak, hiszen így két hatalmas pult van tele kiváló minőségű húsokkal. Terveznek egy kis reggeliző sarkot is jövő év elejére, egy tüzes kolbász jó puha kiflivel, nyamm! :) A tüzes kolbászról jut eszembe, nem rég vettem a pálinkafesztiválon két helyről is csípős kolbászt, de ezek sajnos inkább csemege kolbászok. :( Direket megkérdeztem, hogy csípős-e, mondták az eladók lelkesen, hogy igen, betyárosan csíp, erre tessék... Bezzeg a Józsiéknál vett kolbásztól előjött a náthám!
Nagyon szép bélszínt vettem nála, persze csúnyát nem is lehetett volna. Nálunk a bélszín gyorsan elfogy. A párom egyébként “barbár”, na nem azért mert véresen enné, hanem mert csak jó vastag mustáros pácban tudja elképzelni csak a bélszínt, ha ezt Józsi megtudná.... ;) Így nálunk két pác készül, egyik a páromé: dijoni mustár, bors, babérlevél, a másik pác pedig mustár nélkül, csak bors és babérlevél olaj. Én úgy vélem, a sok mustár elveszi a hús ízét. Nem mondom, teszek mustárt az enyémre is, kb egy leheletnyit tetejére, de azt sem mindig. Ízlések és pofonok.
Most próbálom a páromat rávezetni arra is, hogy a steak nem csak bélszínt jelent. Így az elkövetkezendő hetekben végig esszük a steakeket, amit Józsiéknál kapni lehet. Kíváncsi leszek, hogy a végén még mindig a bélszín lesz e a nyerő.
A steakekről nagyon jó áttekintést nyújt a Magyar konyha most megjelent 10. száma, mellesleg benne Gál Józsi is. :)