Délutánra érkeztünk, hogy biztosan legyen mindenhol minden fínomság. Gyorsan a Dinig Guidera siettünk, hogy Mautner Zsófiával dedikáltassam a Chili&Vanilia szakácskönyvemet. Elötte még azért a Baldaszti’s-nál ittam egy bazsalikumos szörpöt, hűsítő volt, 2 citromgerezdel.
Mautner Zsófia meglepetésemre tudta ki vagyok, mikor mondtam a blog nevét. (O_O) Innentől lett nagyon jó a napom! :) Kaptunk ajánlást, hogy mit keressünk fel, ezúton is köszönöm!
Első utam a Costeshez vezett, méghozzá a pisztácia mousse - konfitált cseresznye - fehér csokoládé habért. Nomen est omen. Külön-külön kóstolva és egyben is tökéletes ízharmónia. Kár, hogy volt egy mag a cserenyében. Ettől, így, önmagában még nem láttam Michelin csillagokat a szemem előtt, de nem is volt egy komplett gourmet menü.
A párom a Tigris Éttermet választotta és a mák mousse eperhabbal desszertet kóstolta meg. Annak ellenére, hogy ő -számomra teljesen érthetetlen módon- nem fogyaszt feldolgozott gyümölcsöt, elégedetten hümmögött a fogásra.
Ismét betértem a Rosenstein étteremhez, tegnap nem volt ugyanis kapros nyári liba töltött káposzta, ma pótoltam. Kellemesen kapros a káposzta, a friss kovászos kenyérrel tökéletes íz, a szaftos tunkolós. A díszítés, igaz, nem bírt volna el több tejfölt, de én igen. Mindkét nap remekeltek, ajánlom mindenkinek! A tulaj szimpatikus és minden vendégre odafigyelt!
Ma kint volt a Bock Bisztró is és a múltkori fínom lecsó után felkerestük őket, ismét. Páromnak választottam egy rántott véreshurkát meleg káposztasalátában. Baconos káposzta volt mellé köretnek, én csak azt kóstoltam, sajnos a véres hurkát nem szeretem. A káposzta az szuper volt, majdnem beillett egy főételnek. Párom, aki vidéki léte alatt megélt pár autentikus disznótort, itt még a mák moussénál is erőteljesebb hümmögést hallatott.
Bírós Lajos látszólag egész délután jókedvében volt, egy kép erejéig velem is összeölelkezett. :)
A fesztivál második meglepetése számomra az volt, mikor a Bock Bisztró konyhafőnöke -Varjú Viktor- megismert, örömteli pillanat az ilyen! :)
A mai nap vége felé még két helyet kerestünk fel, az Anyukám Mondta étteremet (Chili&Vanília ajánlás mindkét hely) és a Gelateria Fragola kézműves olasz fagyizót. Itt nyilván a pisztácia fagylalt kihagyhatatlan volt. Ízre, azt hiszem, erőteljes versenyben van a Vári cukrászdával. (Párom szerint az párját ritkítja.)
Anyukám Mondta focacciája, sonkával és édes mini paradicsommal, burratával a legjobb választás volt így a végén. A burettát eddig nem kóstoltam, de nagyon ízletes volt. Még akarom érzés és ha kell Encsig megyek érte!
További képek itt.
